amit megkötsz az égben, azt megkötöd a földön is – másképpen: amint fent, úgy lent

Avatunk

Avatunk, avatunk, és avatunk. Vagy liturgiázunk, vagyis szertartásos és nem szertartásos ünneplések követik egymást. Elsősök, másodikosok, harmadikosok évzárója, oklevél osztással, tanári avatások, és születésnap is lesz ebben a hónapban. Születésnap természetesen itthon, avatások a klubban, és a Pilisben.  

Szinte az egész hónapom betáblázott, legfőképpen a hétvégék péntektől vasárnapig.

Számomra külön ünnep lesz a Pünkösd a plusz napjával, talán még pihenhetek is egy kicsit:)

Főnökasszonyom szabadságon – ő is tanul, vizsgázik, csak ő a diplomáját védi – és helyette is állom a sarat odabent, szerencsére nem annyira vészes a helyzet.

 Várom, hogy megcsörrenjen a telefon, és megbeszélhessem: mikor mehetek a Balatonra 3-4 napra kikapcsolódni egy kicsit:) Kezdek fáradni ismét… 

(Két hétvége között többre nemigen futja sajnos. tudom, másnak ennyi sem jut. Én is csak két vagy három éve kapom ezt az ajándékot)

Hozzászólások: "Avatunk" (5)

  1. Jó Neked, mert van értelme a munkádnak. Én most jöttem rá ez milyen nagyon fontos.

  2. Mi a fontos? A munka, annak értelme, az avatás, vagy a szertartás? Szerintem mindegyik fontos – nekem legalábbis igen:) A szertartások közül inkább azt értékelem, amit magam alakítottam ki magamnak, apró kicsi szertartások – nekem még a dohányzás is az – jót tesznek a léleknek, de amennyire felemelőek, annyira vigyázni kell velük, nehogy nagyon berögzötté váljanak, mert később emiatt okozhatnak szenvedést is. Biztos van már olyan, amibe belerögzültem, belekapaszkodom, és ez már nem jó.

    Nem tudtam ma kommentelni nálad, szinte egy megjegyzést sem vitt fel, majd később még megyek:)

  3. Fontos, hogy legyen értelme, de fontos a környezet is, fontosak a kollégák, és valóban fontosak a saját kis egyéni szertartások is. Nálam ezek a dolgok nem igazán valósulnak meg. De a kolléganőm ezt a munkát imádja.Ő szerencsés. Én meg próbálom megszeretni, csak hát…itt még szertartásaim sem lehetnek. De bízom benne, hogy előbb utóbb véget ér életemnek ez az időszaka. 🙂

  4. Hát, ahogy néha olvasom a munkahelyi bejegyzéseidet, ott csendes és hangos őrület válthatják egymást… Idővel biztos lesz lehetőséged a saját kis szertartásaidra, nekem sem régóta működik:)

  5. 🙂

Hozzászólás