amit megkötsz az égben, azt megkötöd a földön is – másképpen: amint fent, úgy lent

Archive for the ‘spiritualitás’ Category

„Meg fogod tudni oldani” – asztrológiai képletelemzés és önismeret

Nálam papírból vannak a tantuszok. Lassan esik le, mint a hulló falevél. Két hónapja is annak már, hogy asztrológusnál voltam. Akkor azt mondta, hogy beáldoztam magam, de lassan már vége, még egy-két év. Bólintottam rá, felfogtam, valahogy nem volt újdonság, csak egy kis tudatosítás. Fátylat rá, lépjünk tovább.

Volt abban az elemzésben egy másik mondat is: meg fogod tudni oldani…
Ez volt a legtöbbször a válasz a kérdéseimre, és akkor erre is rábólintottam. Igen, eddig is így volt, még büszke is voltam magamra, adtam magamnak egy kis vállveregetést.

A napokban földet ért a papírtantusz.

Meg fogod tudni oldani – mert mindig lesz valami szar, amit meg kell oldani – jött a mondat kiegészítése részemről, mint felismerés. Ha nem másokért kell áldozatot hoznom, akkor magamért. A magam álmából, vágyából, tervéből kell áldozatot hoznom magamért, hogy kikeveredjek valamilyen aktuális állapotból, helyzetből. Soha nem lesz vége. A nyolcas házas Nap már csak ilyen.
 Már, akinél… van, aki tudatosan nem vállalt fel és nem hozott meg áldozatot másokért, mert mindenki vigye a saját batyuját. Ennél sokkal szebb volt a megfogalmazás, és egyet lehetett vele érteni, de az ő nyolcas házas Napja valószínűleg nem ugyanazokat a fényszögeket kapja, mint az enyém. Na, ez volt az a felismerés, ami az előző bejegyzésben említett légzőgyakorlatokra hívta fel a figyelmemet.

És ez a négy szó azonnal aktiválta a Mars-Plútó fényszögemet, a háttérben rejlő Lilithel együtt. Az átkozódásnak olyan fokára emelt, ami becsületére válna egy temperamentumos olasz/spanyol/roma asszonynak is. Ez a fényszög már csak ilyen. (igaz, ez az a fényszög, ami azt mondja: meg fogod tudni oldani – csak előtte elátkozzuk a jó édes anyját is annak, aki miatt már megint meg kell valamit oldani).

Egyszer kaptam egy elemzést egy asztrológustól – inkább nem reklámoznám, jó asztrológus, de néha szerintem több kárt okoz egy-egy iránymutatásával, mint amennyi segítséget ad – az elemzésben arra hívta fel a figyelmemet, hogy olyan pusztító sötét erők lakoznak bennem, ami ha átkozódás, és indulat formájában kitör, világégést, robbanást is okozhat. (kicsit viccesen hangzik, de van benne valami)

Ez is a Mars-Plútóhoz tartozik. Eddig még csak töredékét mutattam meg a környezetemnek – a többi magamban hangzott el:))

Nem sok kell ahhoz, hogy hangos legyen.  

Sírjak, vagy nevessek? Jelenleg az elsőre áll a szám…

Ebben a hónapban talán megoldottam. És a következőben? És utána? És utána? Kiürülőben a fegyvertár…

az ember azt hinné… lélegezz!

… nincs már lejjebb… 
De, van… lejjebb, és még lejjebb… ez úgy hangzik, mint egy meditációs lazítás, pedig sokkal inkább görcs van mögötte. 

Lélegezz!

(A kép innen származik) 

 Ezt napjában többször kiadom magamnak utasításként, mert időnként elfeledkezem róla. Mély, egyenletes, idomított, irányított légzéshez szoktatom magam. 

Egyszer Huszi Sanyi előadásán voltam, és egy meditációban valami olyan gyakorlat volt, hogy lelassítottuk a légzésünket, a szív, és egyéb szervek működését. Akkor nagyon határozottan különbséget lehetett tenni aközött, hogy milyen, amikor visszatartjuk, visszafojtjuk a lélegzetünket, vagy egyszerűen csak megállítjuk a lélegzés folyamatát. 
Első esetben egy idő után elfogy a levegő, és elemi erővel robban a levegő iránti szükséglet, szinte fuldokolva veszünk levegőt.
A második esetben lelassulnak az életfunkciók, a levegővétel, és olyan érzés, szinte nincs is szükség rá. Akkor, a meditációban eljutottam addig, hogy már egyáltalán nem vettem levegőt, és nem hiányzott. Nem feszített a tüdöm, nem fuldokoltam, stb. Hatalmas béke, és csend volt bennem. Nem tudom meddig bírtam volna, ha nem hoz vissza Huszti Sanyi bennünket. Említettem is neki, hogy egy ilyen gyakorlatba bele is lehet halni, sőt tudatosan el lehet távozni, amit megerősített, hogy ez bizony így van, buddhisták tudnak így távozni az élők sorából, amikor úgy érzik, letelt az idejük. 

Mostanában szoktam gondolni erre a gyakorlatra – ezért napiparancsba adtam magamnak a kötelező légzést:)

Egyik-másik gyerekem már ismeri: milyen az, amikor már levegőt venni is elfelejtünk. Valószínűleg a mögötte rejlő ok a rejtőzködés, elrejtőzés a válságos időszakok elől. Sajnos nem működik. Az élet megtalál.  

Ezt olvasom – játszom a gondolattal, anyag és antianyag

Az ősrobbanással létrejött kettősség nem újdonság, hiszen a Földön mindent csak a dualitás szemszögéből lehet nézni, a legjobban leírni azt, hogy egy dolog miből van, csak úgy lehet, ha amellett, hogy elmondom, mi az, ezzel az állásponttal már azt is elmondtam, hogy mi nem az. Folyamatosan egy tengely két végén táncolunk.

A könyvben a kutató lánya még kislányként borotva éles aggyal magától jelenti ki, hogy minden anyag, és ha minden anyag, akkor fizikusi, matematikai, esetleg kémiai nyelven leírható, megfogható. Ez a lényeg: megfogható. (az antianyag már nem fogható meg)

A Földön még az energia is anyag lehet, még akkor is, ha szabad szemmel nem látható, mert nagyrészt sűríthető lehet (tudom, nem minden anyag, van, ami nem, de nem vagyok fizikus, és nem vagyok okos, csak okoskodom, gondolkodom). Az első gondolatom az volt, hogy a fenébe van az, hogy az ősrobbanással anyag és antianyag létrejön, és nem semmisíti meg egymást azonnal ellenkező előjele miatt? Tegyük fel, hogy két különböző röppályára kerültek, egymástól távolodva. Ahogy az energia sűrűsödött, létrejött az anyag, apró részecskékből. Ugyanezt tette az antianyag is, szintén különböző részecskékből, de ellenkező töltéssel, előjellel? Az anyagok egy részére való ráhatással a közöttük levő kötések elszakadnak, szemmel nem látható részecskékre eshetnek szét. Ez a sűrűsödés, tágulás adja az Univerzum lüktetését, mint a lélegzet, mint „Isten lehelete”. Ez a visszafelé menő gondolkodás emellett megmagyarázza, megérteti a Buddhista gondolkodásnak azt a részét, amikor nem előző életről, újra leszületésről beszélnek, hanem új leszületésről, arról, hogy a lélek a leszületése során ezekből az anyagrészecskékből, lenyomatokból veszi magához azokat, melyekre a Földön szüksége lesz. (hasonlóan fejezi ki magát a mi gondolkodásunk is, de már fáradok, nehezen találom meg a megfelelő szavakat, amik másképp írják le, de mégis hasonlóról beszélnek). Van tehát kettősség, van körforgás, és vannak párhuzamos létvalóságok, dimenziók is. Eddig ezt úgy képzeltem el, hogy valahol van egy energiahalmaz, ami olyan, mint a Föld, és ott is minden úgy történik, vagy hasonlóan, mint itt lenn a Földön. Az az eszembe sem jutott, hogy az a másik dimenzió, másik létvalóság nem anyag lenne. Fizikai síkon képzeltem el azt is.

De mi van akkor, ha a másik dimenzió, a párhuzamos létvalóság nem az anyagból, és az anyag lenyomataiból, részecskéiből áll, hanem az antianyagból? Mi van, ha minden egyes anyag összeköttetésben áll egy vele szembenálló antianyaggal, ami szinte ugyanaz, csak ellenkező töltésű részecskékkel? Mi van, ha az anyag nem létezik az antianyag nélkül, és fordítva? Hiszen, másról sem beszélünk, minthogy csináljunk a kétségből egységet. Viszont, ha anyag és antianyag találkozva megsemmisül, vagyis eggyé válik, és „semmivé” válik, (bár a semmi nem létezik ezek szerint) akkor az ősrobbanás előtti állapotba érkezünk vissza, akár azt is mondhatjuk, hogy visszatérünk Istenhez.

Ezzel az antianyaggal egész más színezetet számomra kapott minden. Ha én létezem, akkor létezik az én anti-képmásom is. (Eszembe jutott egy régebbi bejegyzésem egy előző életbeli aktíválódásról, amiről kiderült, hogy nem előző élet, hanem párhuzamos létvalóság, párhuzamos dimenzió lehet mögötte.

Vagyis létezik az „én” és létezik a „nem én”. Ha én meghalok, meghal az „antiénem” is? Vajon minden tárgynak meglenne a megfelelő „antitárgy” párja? 
Ez nem valamilyen ellenségről, régi dologról szól, nem szembenállás, és mégis egy kicsit az. Furcsa lenne, ha az én létem vagy nemlétem (ez a szembenállás, nem az antién) egy másik ugyanígy működő „embertől” – nem tudom másképp nevezni – függne. Egy tengely két pólusa, ami, ha középen találkozik, akkor egyesül, de megsemmisül, kioltja egymást. És ez az energia nem a fizikai világunkban létezik, hanem egy másik… dimenzióban? Létvalóságban? Párhuzamban? Ezek szerint a dualitás nem is dualitás, mert nem a kettősség, hanem a négyesség jön létre. Egyszer a földön van az én és nem én, de ennek képmása az antianyagban is megjelenik, a földi kettősség, és az anti-kettősség az már négyesség. Mégis csak jól gondolkodtam akkor, amikor azt mondtam, hogy az egyből rögtön nem a kettő, hanem a négy jött létre? Van a földi kettő és az „égi” kettő? Két duális energia szemben áll két duális energiával?  

Éjjel egy óra van… elviszem a kérdőjeleimet aludni…

 

Asztrológia – elemzés

Nem én elemeztem, engem elemeztek. (A képlet nem az enyém, netről származik) Ez az évem a Szaturnusz második visszatéréséről, és annak hatásairól szól. Az első visszatérése elég mozgalmas volt. Költöztünk, visszatértem gyesből a munkahelyemre, munkahelyet váltottam abban az évben kétszer, és elkezdtem az esti iskolát. Hasonló évre számíthatok most is, esélye lehet egy költözésnek, valamilyen mozgásnak az otthonban, a családban, a munkahelyen, és esélyes lehet egy párkapcsolat. Várható egy hagyatéki tárgyalás, és mindezek a lehetőségek a lassú haladású bolygók miatt kb. ősztől kb. két évig érvényesek. Elképzelhető ismét egy unoka érkezése is:) Ugyanezeket mondta az éves Tarot kivetésem is.

Pontosításra került a képletem, ami elméletileg már pontosítva volt, de nem igazán stimmelt. Most az Uránusz bolygó az ascendensemre került, és ez nekem nagyon tetszik, sokkal jobban kifejez engem, mint egy 1. házas Uránusz. Váratlan, hirtelen, kiismerhetetlen… (és időnként hisztis)  

Néhány szóval összefoglalásra került az életem is. Időnként olyan kifejezéseket használt az asztrológus hölgy, ami sokban segítette – mondhatjuk, hogy elmélyítette – némely dolog megértését. Így pl. azt mondta, hogy ezzel a Napállással beáldoztam magam a családért. És ez teljesen mást jelent, mint ahogy eddig bennem fogalmazódott meg. Nem is olyan régóta azon gondolkodtam, hogy hosszú évekig azt sem tudtam, hogy létezem. Úgy fogalmaztam meg, hogy áldozatokat hoztam, és ez nem ugyanaz, mint a beáldoztam, feláldoztam magam. Természetesen ez nem volt tudatos, nem volt szándékos áldozathozatal, mert akkor tudtam volna, hogy adok magamból valamit valamiért, valakikért, hanem ösztönös, és a teljes önmagamat áldoztam fel, nem léteztem önmagam számára. (Valószínűleg másként nem is tudtam volna végigcsinálni). Ha jól belegondolok, akkor gyerek- és tini koromban a bátyámért és anyuért, aztán a saját családomért. Most lesz itt lassan az ideje, hogy ennek vége legyen, igaz, még nem ebben az évben, hanem 58-63 éves korom körül, amikor visszavonulok a világból, mondjuk úgy, nyugdíjba megyek, az is kb. erre az időre tehető majd.

Viszont, ha ilyen bolygóállásaim vannak, akkor nagyon kell figyelnem, mert ez akkor is hajlamosítani fog az áldozathozatalra, amikor arra már talán nem is lenne szükség, vagyis nem lesz mögötte kényszer.

Így legalább megtudtam, hogy a 8. ház nem csak a veszteségek életterülete, hanem az áldozatok, áldozathozatalok életterülete is. Ez hatalmas felismerés számomra.

Megvilágosodtam – asztrológia

Csütörtökön asztrológusnál voltam, ismerős ismerősénél, aki most már az én ismerősöm is, ráadásul ő is foglalkozik a Tarot-tal.

Ahogy beszélgettünk, és ahogy figyeltem, hogyan olvassa a horoszkópomat, rájöttem, hogy ugyanúgy elemez, mint én a kártyát. Van a kártyának általános jelentése, és van a pozíció szerinti jelentése. Ugyanez érvényes a bolygókra is. Amikor belekérdezünk az asztrológiába, akkor a bolygók egymáshoz való viszonya tudja megmondani, hogy holnap milyen napom lesz, kb. mit várhatok. Ezek szerint a bolygókat simán behelyettesíthetem a Tarot lapjaival, és máris jobban értem az asztrológiát. Eddig is tudtam, hogy a lapokhoz bolygók is tartoznak, néha alkalmaztam is az elemzésnél, viszont fordítva még nem próbálkoztam vele, hogy asztrológiai képletet olvassak úgy, mintha Tarot lapokat látnék.

2012.01.01 – viaszöntés ismét

A viszonylagos csendben egyszer csak kitört az éjfél.

 Boldog újévet mindenkinek!

 Még csak néhány perce, hogy elkezdődött 2012, de a közgazdasági elemzések alapján én jobban örülnék, ha nem belelépnénk, hanem már kilépnénk belőle.

Szokásomhoz híven gyertyát öntöttem. Első pillantásra – mielőtt kiszedtem volna a vízből – az jutott eszembe, hogy ez egy ajándékkosár.

Ahogy kivettem a vízből, és megfordítottam, először semmi érdemlegeset nem fedeztem fel rajta, csak azt, hogy a visszáját nézve – fene tudja ilyenkor melyik fele melyik – már határozottabban virágkosárnak nézett ki a forma. 

Amikor elkezdtem fotózni, akkor a mobilon keresztül fedeztem fel, hogy az egyik virág szirmán, baloldalt, mintha angyal ülne.

Közelebbről fényképezve, azt láttam, hogy az angyal egy kisdedet fog a kezében, és bevillant: Mária…
(Persze… nem vagyok én normális… jó lesz az angyalnak is egy babával…)

Jobb oldalt viszont felfedeztem egy játékos kiscicát, mintha a virágszirom mögé akarna bújni,

és lejjebb pedig egy ebihalacskafélét.

Hát ezt sem egyedül fogom megfejteni, az is biztos…

Mire befejeztem az írást, mélységes csend lett az udvaron. Eddig folyamatosan lőtték a petárdákat, közvetlen az ablak alatt, meg kell hagyni, csodaszép volt. Már fölfelé süvítve is szikrákat szórt maga után, majd szétrobbanva apró csillagszikrák ezrei ragyogtak fel. Egy ideig néztem, majd az ablak alatt abbahagyták, de a lakótelep még zengett egy ideig, Bella vajon hogy bírta Pécsett, szintén lakótelepen…

Nagyon jó ez a csend…:)

Ez egy jó cikk!

Ez egy jó cikk!

 A spiritualitás és a gazdaság – spirituális gazdaság

 http://www.mindennapi.hu/cikk/tarsadalom/spiritualis-gazdasag-ez-lehet-a-jovo/2011-12-30/11310

 És ez is zseniális – az akarat és az akarás – az akarat veresége

 http://hvg.hu/velemeny/20111230_az_akarat_veresege#rss

Nem feltétlen politika, és nem feltétlen gazdaság – és mégis mindkettő.

És most megyek olvasni:) Reggelig még van idő…   

Címkefelhő