Én egy kis öcsit kérek szülinapra…

Hát, ettől mondjuk, mentsen Isten, szerencsére ez már nem lehetséges, de a refrént még énekelhetem:)

„most lesz születésnapom, épp, hogy van egy hónapom, meg kell végre mondanom, mit kérek… nem kell semmi meglepő, most még beszerezhető, van rá még elég idő, nem félek!”

Nap mint nap bolyongok – nem a város peremén, hogy hű maradjak az énekléshez – hanem a blogokon, és csak lesem, hogy mi mindenje van sok gasztrósnak. És, mint egy rossz gyerek: „nekem is kell olyan!”
Tényleg, nekem is kell olyan, mert mennyivel könnyebb lenne a konyhában egy-két dolog.

Itt van pl. a halogén sütő. Szép nagy, tekintélyes súlyú és méretű sütö, (jó sok helyet elfoglalna) amire azt mondják, hogy kiváltja a mikrosütőt, és ez nem igaz, mert ebben nem lehet pl. kávét melegíteni. Viszont az asztalon nagyon szem előtt van, belátni a sütőtérbe, így amellett, hogy programozható az idő és a hőfok – és a fene tudja, hogy még mi – lehet benne kenyeret, reggelire pékárut, húst sütni, zöldséget párolni, és esetleg ragut, vagy valamilyen egytál ételt készíteni. Igaz, hogy egyelőre az csak álom, hogy reggel felkelek, az előre elkészített péksüteményt bedobom, és mire felöltözöm, elkészülök, kb. a péksütemény is elkészül. Képtelenség annyira időben kelni, hogy ezt a szerkentyűt is beizzítsam. Attól függően, hogy hol veszi az ember, 15-19.000.-körül van az ára.

Aztán van a Sőregi honlapja mindenféle cukrász kütyüvel, de annál is jobb a gasztroshop honlapja, ahonnan az alábbiak után szoktam ácsingózni.

Bon-bon készítő forma – mert nap mint nap bon-bont és pralinét készítek, és már szeretném megkönnyíteni a dolgomat. Legalábbis jó lenne kipróbálni, viszont egy darab nem is elég, mert mi a fenét kezdjek 15 db. Bon-bonnal, mikor azt együltő helyemben megeszem én egyedül, a család pedig szintén zenész tud lenni, így legalább 5-6 forma kellene egyszerre. Jópofa ötlet ezt ajándékozni, de mibe, hogyan csomagolnám szépen?

Van – legalábbis egyszer láttam, de lehet, hogy ezt inkább Andi honlapján – habsimító, mégpedig egy sima, és egy recés szélű, amivel mintázni lehet,

Aztán láttam itt kiszúrókat is, mindenfélét, azt is szeretnék még.

Láttam – ezt Sőregi honlapján – csokidísz készítő formát, amibe a bon-bonhoz hasonlóan bele lehet önteni az olvasztott csokit, és vékony, mintás kis lapocskák lesznek belőle torta díszítéshez, pl. Igen, mert ezt is mindennap készítek ám, csak ügyesen titkolom. Fejben minden este sütök egy kicsit, mikor végignézem a blogokat.

Aztán itt van ez a szuflé készítő. Életemben sem készítettem ilyet, éppen ezért nem élet az élet nélküle, kell már ilyet csinálni, mégpedig ilyen szép szürke formában.

Ja! El ne felejtsem! Van itten (teleshop) egy robotgépszerűség, turmixxal együtt. Van már hasonló itthon, ez sem tudhat többet, de ez végre családi méretű, és nem csak fél hagyma fér bele, hanem jóval több, legalább literes lehet az alja. A turmix pedig egy-másfél literes. Néha jól jönne, tényleg! Ezzel is az a baj, hogy azt írja, tésztát is összemorzsol, nem kell kézzel görcsölni, és itt már sajnos ez is akármilyen nagy, kicsi lesz, mert sok embernek, sok gyereknek nem keveset kever-kavar, sütöget az ember lánya, hanem tekintélyes mennyiséget. Ára ennek is van, az viszont már nagy.

Visszatérve a gasztroshop honlapra, halálosan beleszerettem egy piros pöttyös bögrébe – vigyázat, többféle formájú van belőle, de ez az igazi. Ez viszont van piros, narancssárga, sárga, kék, zöld színben – csak éppen 990.- Ft egy darab, ezt pedig úgy jó megvenni, ha készletet, vagyis minimum hat darabot vesz belőle az ember. Annak pedig már ismét szép nagy ára van. DE! van ám hozzá külön – mindegyik színhez – teáskancsó, vajtartó, tálca, cukortartó, tejszínes kancsó, stb. Ilyenkor néha magam előtt látom az ebédlőasztalt szépen megterítve ilyen csodákkal. Hát nem imádnivaló?

Sőt! Van neki csuporja is, na, ez már komolyan gondolkodóba ejtett, mert régóta gondolkodom már azon, hogy kellene egy tejfölös köcsög, amiben asztalra lehetne tenni tálaláskor a tejfölt. A csuporba is szerelmes vagyok természetesen, de csak 2 dl-es, – ebbe nagy tejföl nem fér bele, – és nincs neki fedele.

Jobb híján kinéztem magamnak egy mézescsuprot, mert annak van fedele is, de a formája már nem igazán jön be, a füle nem tetszik.

És még valami teljesen elbűvölt:) Egy kerámia lábas, igaz, ez is az én családomban, családomnak nagyon kicsi, esetleg egy egyadagos megmaradt ételt lehetne beletenni, de annyira aranyos! És ez is van mindenféle színben!

Hát, ez van, valahol valami mindig hibádzik, ha nem a pénztárcában, akkor a termékben.

Mindenesetre egy csoda, hogy mennyi kütyü létezik, ami nélkül eddig egész jól elvoltam, és feltételezhetően ez mind felesleges is, mert egy évben egyszer lennének talán használva, és ha eddig el voltam nélkülük, akkor talán ezután is el leszek.

Van még egy nagy álmom, nagy árral – még családi szinten is sok: ez pedig az a könyv, amit már említettem: Czeizel Bea: a Megváltás misztériumának galaktikus kulcsai – 4 meditációs CD-vel.