amit megkötsz az égben, azt megkötöd a földön is – másképpen: amint fent, úgy lent

Archive for the ‘konyha’ Category

Nők…

Tegnap Főnökasszonyom déltájt végigszaladt az irodákon, és jelezte, úgy készüljünk, lehet, hogy bombariadó lesz. Kérdéseinkre nem tudott választ adni, vagyis ő sem sokat tudott: lehet, hogy csak próba, lehet, hogy éles, lehet, hogy lesz, lehet, hogy nem lesz. De készüljünk fel, ne legyen felesleges holmi elől, ha ugrani kell.

Rövid idő múlva a folyosó végén, a konyhában sor állt a mosogató előtt. A nők mosogatni kezdték edényeiket, mert milyen már az, ha a bombának szennyes edények között kell felrobbannia. Tudjuk, úgysincs bomba sehol, mert aki igazán robbantani akar, az nem szól előre, de ha a bomba nem, akkor mit szólnak majd azok, akik bejárják az épületet…

(kép a femináról származik) 

Amikor megszólalt a hangszóró, már vidáman és megnyugodva soroltunk ki a kapun: az irodákban rend van, és ez a fontos.

Reklámok

Csendélet

Nem csak gyümölcsös, és virágos lehet, ahogy a lenti rajzok is mutatják.

Nekem attól csendélet, hogy csendet, nyugalmat, mozdulatlanságot árasztanak magukból. Ezért abban egyetértek Ancsával, hogy egy nagyon tarka gyümölcs- vagy virágkosár túl harsány – számomra legalábbis – ahhoz, hogy csendet sugározzon.

Ahogy elnéztem ezeket a képeket, az jutott eszembe, hogy a konyhában a túlnyomóan kék csempe mellett van még egy kis szabad falfelület, ami napsárgára van festve. A kezdete óta viszket a kezem, hogy össze kellene “firkálni” a falat valami hasonló képpel – de sajnos nem lehet:(

Ahol szobafestő és mázoló lakik, – aki kifestette és csempézte nekem a konyhát – ott a falhoz nyúlni életveszélyes és tilos…

Aztán ma megláttam a gyúrótáblát… annak a hátuljára is lehetne valamit alkotni:)))

Az utolsó nap az évből

Nyugisan telt. Rend volt, azzal nem volt dolgunk, így én főztem a mai ebédet, Ancsa már tegnap bekeverte a fasírtot, ma csak sütni kellett, és pogácsát készített. A pogácsába tettünk krumplit is, saját ötlet, hogy nem kell azt előre megfőzni, törni, hűteni, hanem nagyon finom lesz – és puha – akkor is, ha a tésztába nyersen reszelünk bele egy kis krumplit. Idő- és munkatakarékos.

 A napokban találkoztam bent a munkahelyen egy receptgyűjteménnyel, amiben sajtgolyó volt leírva. Csütörtökön, hogy a Lidl-ben voltunk Ancsával, vettünk sajtot, úgy gondoltam, ezt ki kell próbálni. Itthon rákerestem a neten, és több variációt is találtam, elolvastam, aztán ma nekiálltam saját főből elkészíteni, egy-két variációt összevonva. Fűszeres krumplit készítettem mellé.

(Időnként, ha kérdezik a gyerekek, hogy mit főzök, szokott az a válaszom lenni, hogy „nem tudom”. Mert tényleg nem tudom a főzés kezdetekor, hogy hogyan fogom a recepteket összevonni, és összevonom-e egyáltalán. Amikor elkezdem, talán még mindig habozok, még mindig nincs döntés, és aztán menetközben alakul valahogy.)

 Tálaláskor el voltam ragadtatva az asztaltól, fotó azért nem készült, mert akkor még tele volt képekkel a mobilom, azt törölni kellett, és inkább az ebédet részesítettem előnyben. Imádtam a tálaló edényeimet, amiket karácsonyra kaptam. Végre lehet szépen teríteni, és mindennek megvan a megfelelő tálja, edénye, még a süteményeknek is.

Még karácsony előtt látogatóban voltam Borókánál, (Natival is találkoztam) aki egy almás édességgel megkínált. Nem rajongom az almáért, de ez nagyon finom volt. Mivel elfelejtettem a receptet időben elkérni, és aztán folyamatosan elfelejtettem elkérni, ennek is a neten néztem utána, és kiderült, hogy almás gubát ettem. Ma pedig elkészítettem. Sikerült, finom lett, és aminek örülök, hogy nem túl édes, mert mostanában a gyerekek nemigen eszik az édességet. Én annál inkább, de ez így, ahogy kész lett, szerintem pont jó lett mindannyiunknak.  Ők nem ettek még belőle, de remélem, hogy meg fogják kóstolni, mert időnként jobb lehet, jobban eshet, mint a mákos.   

Amikor elindultak a kölkök szilveszterezni, nekiálltam a szokásos éjféli főzésnek, jobb azt ilyenkor megejteni, mint elsején kómás állapotban. Beteg gyomornak való húslevest, és az elmaradhatatlan lencsefőzeléket készítettem. Még délután összeállítottam egy aprósüteményt, gesztenyés linzertésztát, azt is kisütöttem este. A gesztenye nem töltelék lett, hanem a vajjal és a liszttel összegyúrtam, kicsi kifliket készítettem belőle, – de már csak a tészta feléből, a másik fele ment a fagyasztóba – és amikor kész lett, porcukorba hempergettem.

És már közeledett is éjfél…

Tűnődés

Ma déltájt indultunk Ancsával piacra, mi ott vásároltunk, Imrus a közértben.

Én feltettem a babot főni csülökkel. Kicsit sokáig tartott, estebéd lett belőle, mert váratlan ötlet volt a bab, és nem volt beáztatva. (viszont nagyon jól sikerült. Tepsibe öntöttem a kész babot, rászeleteltem a csülköt, és főtt tojással körbe díszítettem. Picur meg is kérdezte, nem akarom-e lefotózni. Nem akartam, mert haladni akartam, de most már sajnálom)

Ancsa nem tudom mit csinált, míg főtt az ebéd, a szobájában volt, ha minden igaz, a szomorú az, hogy azt sem tudom, én mit csináltam. Éjjel egy körül járt, mire a mosogatással is végeztem, most fél kettő van.

A beigli sütésre kész, készítettem kókuszos szaloncukornak valót – még csokival be kellene vonni, most szikkad, és marcipánosat is. Diót daráltam, mákot, diót kevertem, tésztát gyúrtam, majd tepsibe tettem a beigliket. Ezek zöme mind vacsora után készült. DE MIT CSINÁLTAM, MIUTÁN FELTETTEM AZ EBÉDET?

Ancsa még lemosta az előszoba szekrényeket, elpakolt, tükröt, ajtót tisztított, este, vacsora után mézeskalácsot díszített, majd húst pácolt. Éjféltájt, fél egy körül ment aludni – náthásan, mert kitört rajta.

DE MIT CSINÁLTAM ÉN, DÉLUTÁN?

Éva Tescoban járt, majd varrt, és ő is díszített mézeskalácsot.

Mindketten azt látták, hogy folyamatosan csinálok valamit, de nem jártak a konyhában, és így ők sem tudják, hogy mit tettem-vettem.

Teljes az időzavar, és időkiesés.

Egyébként azt hiszem, jövőre több szabadságot kell hagynom karácsonyra. Nem tudom, hogy hogyan végeztem volna a takarítással, és egyéb előkészületekkel, ha nem kapok annyi segítséget Ancsától, és Évától is. (No és Picurt se felejtsük el, és Imrust az ügyeletes bevásárlót).

Nélkülük valószínűleg nem lett volna nagytakarítás – ami még mindig nem annyira nagy – inkább csak a sütés, főzés.

Csajok, – és fiúk – köszönöm!

Ismét születésnap – lesz

Holnap ünnepeljük Bella születésnapját, a ma, az előkészületek jegyében telt el. Nem mintha hatalmas cécót akartam volna – Bella anyukája viszont elviselte volna, de az eddigi korlátok korlátok maradtak most is – mégis sikerült majdnem éjfélig talpalni.

  1. voltunk piacon vásárolni. (Bella elindult, és lépegetett egyedül) Ezzel másfél óra ment el.
  2. mosogattam
  3. feltettem a mai ételt főni
  4. mosogattam
  5. eltettem a kovászos uborkát
  6. mosogattam
  7. megsütöttem a tortához a piskótát.
  8. mosogattam
  9. elkészítettem a málnahabot a tortához
  10. mosogattam
  11. elkészítettem a citromos varázst
  12. mosogattam
  13. feltettem előrelátóan a marhahúst egy kis előfőzésre holnapra. Na, itt kiszentségeltem a lelkem.  Ilyen ritka ronda húst már régen nem láttam, legalább egy órám elment azzal, hogy megpróbáltam a vastag inakat kivágni belőle, és a faggyús részeket eltávolítani.
  14. összegyúrtam a pogácsának valót, hogy holnap csak nyújtani, szaggatni és sütni kelljen.
  15. mosogattam
  16. feldíszítettem a tortát
  17. mosogattam.
  18. éjfélre kinyúltam. Fájt a lábam, a derekam, a hátam a sok állástól.

Éva pedig takarított, igyekezett szépen, alaposan rendet tenni a mellékhelységekben. Fiam vásárolt, Anna tanult: vagyis rajzolt, varrt, vizsgamunkát készített egész álló nap.

Vásár

A tegnapi nap helyett ma mentünk Pomázra vásárba. Ha én tudom előre, hogy milyen magasra kell mászni, akkor kétszer is meggondolom. Nem szokta a cigány a szántást, nem a kb. két km távolsággal volt gondom, hanem a felfelé menetellel. Ugyan mondta a lányom, hogy ő fennsíkról beszélt, ami a – szóban is benne van – fent van, de összetett szóból mindenkinek az jut el az agyáig, amit oda akar engedni. A fennsík neki FENN van, nekem SÍK. Már most izomlázam van, mi lesz még holnap?

:))))

De megérte, az idő szép volt, a táj gyönyörű, ilyen tájakért érdemes hegyet mászni, és a vásár is igazi vásár volt. Nem is tudtam megállni, megleptem magam egy szép gömbölyű bögrével, amit nem bögrének vettem meg, hanem tejfölös köcsögnek. Sőt, még pici fakanálkát is kapott. A bögre tényleg bögre volt, tető nélkül, és volt ott cukortartó fedéllel, és az eladója volt olyan iszonyú rendes, hogy nekem adta a cukortartó tetejét a bögréhez.

Ezt egyébként még mindig nem nagyon értem, hogy miért nincsen tejfölös köcsög a keramikusoknál, és amit köcsögként árulnak, annak miért nincsen teteje, de most már mindegy is, nekem már van:)

Húsvét táján piros bögréket vettem fehér pöttyökkel, most fehéret piros pöttyökkel. A bögrékhez még szeretnék majd kettőt venni, és utána ugyanolyan – esetleg színben lehet más, hogy vidám legyen a terített asztal – tejes kancsót is szeretnék. Vannak süteményes, reggelizős kistányérok is, egyszer lehet, hogy azt is veszek. (Hacsak addigra el nem törnek a bögrék, és nem kell elölről beszerezni őket.)

Müzli

Csuri emlegette a müzlit, hogy amikor kint volt Ausztriában néhány napot, minden reggel azt kapott reggelire friss gyümölccsel. És amikor fogyókúrázott, akkor mennyi pénze ment el joghurtra, és müzlire.

Azt olvastam, ha maga készíti az ember, akkor olcsóbb, és ráadásul személyre szabott lehet az ízesítése. Ez utóbbi teljesen igaz, a mondat első felében még nem vagyok biztos. Ugyanis elhatároztam, hogy kipróbálom az itthoni elkészítését. Bementem a bioboltba, és bevásároltam: vettem zabpelyhet, tönkölypelyhet, szójapelyhet, napraforgómagot, tökmagot, mogyorót, és egy kis zacskónyi mandulaforgácsot, aztán aszalt sárgabarackot, ananászt, gyömbért (ezt úgy tűnik, hogy kár volt) mazsola volt itthon. Húzós összeget hagytam ott, de úgy tűnik, hogy három nagyobb adagra elég lesz. Egy adag jelenleg egy 2,5-3 literes befőttes üveget jelent, és még egy kisebb adagot.

 

Nagyon kevés olajat összemelegítettem mézzel, és cukorral, majd amikor folyékony volt, hozzákevertem a gabonaszemeket, és együtt pirítottam őket tovább, majd félretettem hűlni. Ez állítólag azért kell, hogy ropogós legyen.

Utána megpirítottam egy kicsit a magvakat, majd összekevertem a gabonafélékkel, és beleaprítottam az aszalt gyümölcsökből. Kicsit megszórtam fahéjjal, és mehetett az üvegekbe, amikor kihűltek. Ez volt hétfőn, és még csak a negyedig töltött üveg fogyott el.

A gyömbér nem hozott sikert, nem ízlett a lánynak, így azt javasoltam neki, hogy mielőtt leönti joghurttal, vagy tejjel, nézze át, és szemezgesse ki belőle. Aztán majd legközelebb nem keverek bele.

 

Töltenék fel fotót is, de sajnos a gyerekeim közkinccsé tették a fényképezőgépemet, ami nem lenne baj, ha vissza is szolgáltatnák időnként:(

Fotó később…

ime:

Címkefelhő