Nyugisan telt. Rend volt, azzal nem volt dolgunk, így én főztem a mai ebédet, Ancsa már tegnap bekeverte a fasírtot, ma csak sütni kellett, és pogácsát készített. A pogácsába tettünk krumplit is, saját ötlet, hogy nem kell azt előre megfőzni, törni, hűteni, hanem nagyon finom lesz – és puha – akkor is, ha a tésztába nyersen reszelünk bele egy kis krumplit. Idő- és munkatakarékos.
A napokban találkoztam bent a munkahelyen egy receptgyűjteménnyel, amiben sajtgolyó volt leírva. Csütörtökön, hogy a Lidl-ben voltunk Ancsával, vettünk sajtot, úgy gondoltam, ezt ki kell próbálni. Itthon rákerestem a neten, és több variációt is találtam, elolvastam, aztán ma nekiálltam saját főből elkészíteni, egy-két variációt összevonva. Fűszeres krumplit készítettem mellé.
(Időnként, ha kérdezik a gyerekek, hogy mit főzök, szokott az a válaszom lenni, hogy „nem tudom”. Mert tényleg nem tudom a főzés kezdetekor, hogy hogyan fogom a recepteket összevonni, és összevonom-e egyáltalán. Amikor elkezdem, talán még mindig habozok, még mindig nincs döntés, és aztán menetközben alakul valahogy.)
Tálaláskor el voltam ragadtatva az asztaltól, fotó azért nem készült, mert akkor még tele volt képekkel a mobilom, azt törölni kellett, és inkább az ebédet részesítettem előnyben. Imádtam a tálaló edényeimet, amiket karácsonyra kaptam. Végre lehet szépen teríteni, és mindennek megvan a megfelelő tálja, edénye, még a süteményeknek is.
Még karácsony előtt látogatóban voltam Borókánál, (Natival is találkoztam) aki egy almás édességgel megkínált. Nem rajongom az almáért, de ez nagyon finom volt. Mivel elfelejtettem a receptet időben elkérni, és aztán folyamatosan elfelejtettem elkérni, ennek is a neten néztem utána, és kiderült, hogy almás gubát ettem. Ma pedig elkészítettem. Sikerült, finom lett, és aminek örülök, hogy nem túl édes, mert mostanában a gyerekek nemigen eszik az édességet. Én annál inkább, de ez így, ahogy kész lett, szerintem pont jó lett mindannyiunknak. Ők nem ettek még belőle, de remélem, hogy meg fogják kóstolni, mert időnként jobb lehet, jobban eshet, mint a mákos.
Amikor elindultak a kölkök szilveszterezni, nekiálltam a szokásos éjféli főzésnek, jobb azt ilyenkor megejteni, mint elsején kómás állapotban. Beteg gyomornak való húslevest, és az elmaradhatatlan lencsefőzeléket készítettem. Még délután összeállítottam egy aprósüteményt, gesztenyés linzertésztát, azt is kisütöttem este. A gesztenye nem töltelék lett, hanem a vajjal és a liszttel összegyúrtam, kicsi kifliket készítettem belőle, – de már csak a tészta feléből, a másik fele ment a fagyasztóba – és amikor kész lett, porcukorba hempergettem.
És már közeledett is éjfél…
Égen és Földön... 
Hozzászólás