amit megkötsz az égben, azt megkötöd a földön is – másképpen: amint fent, úgy lent

Tavasz van

Íme ékes bizonyítéka a címben írt állításnak:)

Bátyámtól kaptam születésnapra. Már az is ritka dolog, hogy februárban virág érkezik a házhoz, de hogy ráadásul még tulipán is… kitört a tavasz a lakásban:)

Lelkierőm az nem, ezért nem csináltam kivételesen nagy faxnit a tortából, pedig volt tervem. Kata lányom ki akart fogni rajtam, és rózsa ízű tortát javasolt. Én pedig első körben komolyan vettem, de nem szeretem annyira a rózsát, hogy olyan ízt egyek. Köztes megoldásként rózsa formájúra gondoltam, sok-sok fejtörés után rá is jöttem, hogy hogyan lehetne igazából rózsaformát készíteni, aztán meggondoltam magam. Azon kívül, hogy rózsának nézne ki a torta, semmit sem lehetne kezdeni a tetejével, még ha a gyertyát bele is tudom szúrni. Így aztán maradt a hagyományos citromos torta, már ahhoz sem volt nagy türelmem, hogy komolyabb díszítést adjak neki, ezért citromkarikákból formáztam virágot a tetejére.

Kaptam ajándékba Annától saját készítésű medált, Szilvitől saját készítésű fülbevalót, és a családtól egy farmert, mert a régi már szétmenőben volt. A farmerhez pedig egy kockás hosszú blúzt is, amit közösen vettünk meg, ebbe én is beleszálltam, mert nem lett volna szívem otthagyni az üzletben:)

 

Az ősrobbanással létrejött kettősség nem újdonság, hiszen a Földön mindent csak a dualitás szemszögéből lehet nézni, a legjobban leírni azt, hogy egy dolog miből van, csak úgy lehet, ha amellett, hogy elmondom, mi az, ezzel az állásponttal már azt is elmondtam, hogy mi nem az. Folyamatosan egy tengely két végén táncolunk.

A könyvben a kutató lánya még kislányként borotva éles aggyal magától jelenti ki, hogy minden anyag, és ha minden anyag, akkor fizikusi, matematikai, esetleg kémiai nyelven leírható, megfogható. Ez a lényeg: megfogható. (az antianyag már nem fogható meg)

A Földön még az energia is anyag lehet, még akkor is, ha szabad szemmel nem látható, mert nagyrészt sűríthető lehet (tudom, nem minden anyag, van, ami nem, de nem vagyok fizikus, és nem vagyok okos, csak okoskodom, gondolkodom). Az első gondolatom az volt, hogy a fenébe van az, hogy az ősrobbanással anyag és antianyag létrejön, és nem semmisíti meg egymást azonnal ellenkező előjele miatt? Tegyük fel, hogy két különböző röppályára kerültek, egymástól távolodva. Ahogy az energia sűrűsödött, létrejött az anyag, apró részecskékből. Ugyanezt tette az antianyag is, szintén különböző részecskékből, de ellenkező töltéssel, előjellel? Az anyagok egy részére való ráhatással a közöttük levő kötések elszakadnak, szemmel nem látható részecskékre eshetnek szét. Ez a sűrűsödés, tágulás adja az Univerzum lüktetését, mint a lélegzet, mint „Isten lehelete”. Ez a visszafelé menő gondolkodás emellett megmagyarázza, megérteti a Buddhista gondolkodásnak azt a részét, amikor nem előző életről, újra leszületésről beszélnek, hanem új leszületésről, arról, hogy a lélek a leszületése során ezekből az anyagrészecskékből, lenyomatokból veszi magához azokat, melyekre a Földön szüksége lesz. (hasonlóan fejezi ki magát a mi gondolkodásunk is, de már fáradok, nehezen találom meg a megfelelő szavakat, amik másképp írják le, de mégis hasonlóról beszélnek). Van tehát kettősség, van körforgás, és vannak párhuzamos létvalóságok, dimenziók is. Eddig ezt úgy képzeltem el, hogy valahol van egy energiahalmaz, ami olyan, mint a Föld, és ott is minden úgy történik, vagy hasonlóan, mint itt lenn a Földön. Az az eszembe sem jutott, hogy az a másik dimenzió, másik létvalóság nem anyag lenne. Fizikai síkon képzeltem el azt is.

De mi van akkor, ha a másik dimenzió, a párhuzamos létvalóság nem az anyagból, és az anyag lenyomataiból, részecskéiből áll, hanem az antianyagból? Mi van, ha minden egyes anyag összeköttetésben áll egy vele szembenálló antianyaggal, ami szinte ugyanaz, csak ellenkező töltésű részecskékkel? Mi van, ha az anyag nem létezik az antianyag nélkül, és fordítva? Hiszen, másról sem beszélünk, minthogy csináljunk a kétségből egységet. Viszont, ha anyag és antianyag találkozva megsemmisül, vagyis eggyé válik, és „semmivé” válik, (bár a semmi nem létezik ezek szerint) akkor az ősrobbanás előtti állapotba érkezünk vissza, akár azt is mondhatjuk, hogy visszatérünk Istenhez.

Ezzel az antianyaggal egész más színezetet számomra kapott minden. Ha én létezem, akkor létezik az én anti-képmásom is. (Eszembe jutott egy régebbi bejegyzésem egy előző életbeli aktíválódásról, amiről kiderült, hogy nem előző élet, hanem párhuzamos létvalóság, párhuzamos dimenzió lehet mögötte.

Vagyis létezik az „én” és létezik a „nem én”. Ha én meghalok, meghal az „antiénem” is? Vajon minden tárgynak meglenne a megfelelő „antitárgy” párja? 
Ez nem valamilyen ellenségről, régi dologról szól, nem szembenállás, és mégis egy kicsit az. Furcsa lenne, ha az én létem vagy nemlétem (ez a szembenállás, nem az antién) egy másik ugyanígy működő „embertől” – nem tudom másképp nevezni – függne. Egy tengely két pólusa, ami, ha középen találkozik, akkor egyesül, de megsemmisül, kioltja egymást. És ez az energia nem a fizikai világunkban létezik, hanem egy másik… dimenzióban? Létvalóságban? Párhuzamban? Ezek szerint a dualitás nem is dualitás, mert nem a kettősség, hanem a négyesség jön létre. Egyszer a földön van az én és nem én, de ennek képmása az antianyagban is megjelenik, a földi kettősség, és az anti-kettősség az már négyesség. Mégis csak jól gondolkodtam akkor, amikor azt mondtam, hogy az egyből rögtön nem a kettő, hanem a négy jött létre? Van a földi kettő és az „égi” kettő? Két duális energia szemben áll két duális energiával?  

Éjjel egy óra van… elviszem a kérdőjeleimet aludni…

 

Említettem, hogy olvasni is van erőm és időm. Végre. Egy-két évvel ezelőtt vettem három Dan Brown könyvet, most jött el az ideje, hogy leemeljem a polcról. Már csak azért is, mert most mind a három könyv itthon van. Már elolvasta szinte a család összes tagja, a családtagok egy-két ismerőse, csak én nem. Általánosságban sok információt adnak néhány szimbólumról, mivel a főhős szimbológiával foglalkozik, emellett inkább a krimi kategórába sorolnám a könyveket.

Az Angyalok és Démonok c. könyvnek még csak az elején járok, de alaposan elgondolkodtatott.

Egy titokban tartott fizikai kutatás miatt megölnek egy kutatót, és a lánya mutatja be – a kutatóbázis vezetőjének – hogy mire jutottak eddig az apjával együtt.

A könyv lényege: tudományos emberek és a keresztény egyház szembenállása. Bár mind a kettő vallja, hogy létezik Isten, és mindenben ott van Isten, az egyház a hitet támogatja, a fizikusok azt kutatják, hogyan történhetett az Ősrobbanás. Az anyagnak egyre kisebb részeit fedezik fel évszázadok során, és még mindig hiányzik egy apró lépés. A kutatók egy szövetségét még Galilei alapította meg Illuminátorok néven, és az egyházi üldöztetés miatt rejtőzve fejlődtek, beépülve egy másik titkos társaság, a Rózsakeresztesek társaságába, titkosan egy titkos társaságban.

Tehát a kutató és lánya a hiányzó láncszemet kereste – és megtalálta. Elméletük szerint az ősrobbanáskor két rész képződött: anyag és antianyag. Ez az antianyag ezerszer érzékenyebb, és ellenkező töltésű, előjelű, mint az anyag. Ebben újdonság nincs, hisz tanultuk, hogy az egyből jött létre a kettő, a kettősség (a kétség). Ha e két anyag egymással érintkezik, megsemmisítik egymást, hamu sem marad utánuk egy hatalmas, fényes villanás után. Az antianyagból egy fél gramm képes egy nagyobb városnyi területet (pl. a Vatikánt) elpusztítani, megsemmisíteni. Vagyis az antianyag veszélyes az emberiségre, ölni, pusztítani lehet vele, ugyanakkor hatalmas energiaforrás is lehet(ne). (Azt most nem írom le, hogy hogyan sikerült mégis előállítani, csapdába fogni úgy, hogy mégse érintkezzen anyaggal, ez már nagyon fizika)

Őket olvasom

Naponta végignézem a híreket, és eközben több olyan blogot is találtam, amiket érdemes olvasgatni. Nyílt, őszinte vélemények, időnként éles hanggal, néha dühösen, és néha humorosan.

Volt időm rendbe tenni a linkjeimet is, így most külön mappában vannak a pénzügyi-üzleti linkek, a politikai linkek, a magánblogok, a receptesek, az apró fortélyok, trükkök a lakásban, a varrós blogok, a fonalgrafika, quilling, filigránok, mint kreatív linkek.

Nem, nem minden nap nézem őket végig, akkor reggelig sem feküdnék le:)

De ezekre a blogokra, a linkekre szinte minden nap rákattintok.

Amit szerintem érdemes olvasni a napi hírek mellett:

Boldogok a sajtkészítők
Demokratikus koalíció
MNO-Blog – Hegyi beszéd
Örülünk, Vincent?  
Varánusz
Vastagbőr
Véleményvezér

Játék

Péntek éjjel hajnal négyig varrtam. Még délután kezdtem, azt hittem, egy délután megvarrom a  három betervezett játékot. Kettőt kreatív újságban láttam, egyet egy külföldi honalapon. Ez utóbbi volt számomra a legegyszerűbb, és a legérdekesebb. Elmélyülten tanulmányoztam a figurát, ami macinak volt feltüntetve. Én első nekifutásra kételkedtem benne, mert bár elég macis, mégis, ennyi erővel lehetne röfi, vagy cica is. De ez egy maci. Esküszöm. Én is annak varrtam meg. Sajnos nem láttam az unokám első reakcióját, amikor kézbe vette, mert korán reggel elutaztak, és a vonaton kapta meg, hogy nyugton maradjon, de Bella szerint is felismerhetően egy maci. Állítólag átölelte, és mondta: mesemaci (mee brumbrum)

 A másik egy bohóc volt, ezt is egyszerű volt megvarrni, csak kicsit hosszadalmas, mert kézzel varrtam mindkettőt. Aki azt hiszi, hogy az egyszerű megvarrása gyorsan megy, az téved. Egyiken sem látszik, hogy mennyit kellett totózni a helyes sorrenden, hogy minél könnyebben készüljön, és mennyi rejtett öltést tartalmaznak. (A maci nem ilyen rózsaszín – így tényleg inkább kismalac – hanem barna anyag híján okkersárga pólóból készült. Mobillal fotóztam, éjszaka, lámpánál, ez lett belőle)

 

A harmadik még ki sincs szabva, de remélem, hogy még lesz időm megvarrni azt is:)

 Tíz éve nem voltam táppénzen, ha erősen megfáztam néha, azt két-három nap szabadsággal kikúráltam annyira, hogy tudtam dolgozni menni. Viszont ez alatt a két-három nap alatt a fejem százkilós volt, húzott a párnára, vagy csöndes kómában leledzett. Most viszont, hogy a derekam vagy csípőm mondta be az unalmast, a fejem éber, és fantasztikus így itthon lenni. Jut idő majdnem mindenre: főzök, dolgozom, vagyis írom az angyali üzeneteket, elemzem a tanulóim munkáit, varrok, olvasok, netezek. Nagy részét lehet félig ülve, félig fekve csinálni, így még pihenek is esetleg a főzés, vagy a gép előtt ülés után.

 Még annyi tervem van… és mindjárt dolgozni kell menni…

Kibontakozás

Anna lányom átküldött egy linket, nézzem meg, és ájuljak el… a videón a srác biztos kézzel, elsőre, rajzolás nélkül vág ki metszeteket. 

Megnéztem, megcsodáltam, de nem ájultam el, sőt, tájékoztattam a lányt, hogy ezt ő is képes megcsinálni.
Válasz nem jött: vagy nem érdekelte, vagy nem hitte el.

Engem viszont érdekelt, képes lennék-e egy papírlapot úgy „kivágni”, hogy nem tudom előre a mintát, alakul, ahogy egyik forma és vonal jön a másik után.

Ma elővettem egy sima gépírópapírt, (fénymásolópapír), és a manikűrkészletem, abból a körömtisztítót, vagy mifenét, ezt nem szoktam használni, csak egy másikat. Most viszont úgy néztem, hogy alkalmas lesz ahhoz hasonló eszköznek, mint amit a fafaragók használnak, és elkezdtem gyilkolni vele a papírt. Szó szerint gyilkolni, mert a géppapír nem alkalmas arra, hogy életlen késszerűséggel, pengével vagdossák, a végén ott is szakadt, aminek a közelében sem jártam. Ennek ellenére jó játék volt, bár az ujjam kicsit szétlapult, ahogy erővel nyomtam a vágóeszközt, ami nem akart vágni.

Ez lett belőle.

Ezzel az eszközzel:

Az egész kísérletezés lényege a játék, hogy megmutassam Annának, hogy lehet egyből az anyagba vágni, faragni, és menet közben találni ki a mintát, csak bátorság kell hozzá. Arra kell még figyelni, hogy mikor pozitív, és mikor negatív a kivágás. (Tudom, lehetett volna az én kezdetleges mintám sűrűbb és csipkésebb hatású, de nem ebből a papírból, nem ezzel a szerszámmal, és nem az én kézügyességemmel). És kell persze a megfelelő szerszám, ami a lánynak van, és bátorság, önbizalom – ez is alakul lassan, ahogy a legutóbbi faliképét elnézem, íme:) 


Lassan egy éve már, hogy szerettem volna varrni egy olyan ajtódíszt, ami egész évben az ajtón lehet, és mindig az évszaknak megfelelő díszeket teszek rá. Láttam is egyet tavaly, nagyjából elképzeltem, hogyan oldanám meg, aztán nem lett belőle semmi. (Annak a házikónak a közepe lyukas volt). Most viszont találkoztam egy külföldi honlapon egy másik házikóval, és most, hogy itthon pihentetem a derekam, még időt is tudtam rabolni arra, hogy megvarrjam, egy kicsit másképp. A külföldi blogon kör alakú volt a házikó, és sok volt egymás mellett, akár gyerekek is használhatták egy kis falu felépítéséhez.  Én viszont úgy varrtam meg, hogy a munkahelyen az ajtóra kerül majd, és mindig más-más dísz lesz rajta, évszaktól és ünneptől függően. (Tudom, nem munkahelyre való…)

Az ajtódíszt a kolléganőim is reklamálták már, mert a mi irodánk kb. középen van a folyosón, így segítette a tájékozódást a karácsonyi ajtódísz, minket is könnyebben megtaláltak, csak az ajtódíszt kellett keresni. Azt azonban karácsony elmúltával leszedem, és most készült helyette másik. Télen lehet rátenni egy kis „havat”, hópelyhet, téli csillagot, tavasszal és nyáron virágokat, húsvétkor hímes tojásokat, ősszel őszi gyümölcsöt, tököt, stb. mindezt filigránból, szövetből varrva, vagy Anna faégetett kis alkotásait. Mindig megtalálható leszek, és nem kell lecserélni, csak télen az adventi ajtódíszre:)

 

Éva eközben megvarrt egy Totoró jelmezt:)

(Főzni és mosogatni bezzeg nem akar senki) 

Címkefelhő