amit megkötsz az égben, azt megkötöd a földön is – másképpen: amint fent, úgy lent

Archive for the ‘tapasztalatok’ Category

„Meg fogod tudni oldani” – asztrológiai képletelemzés és önismeret

Nálam papírból vannak a tantuszok. Lassan esik le, mint a hulló falevél. Két hónapja is annak már, hogy asztrológusnál voltam. Akkor azt mondta, hogy beáldoztam magam, de lassan már vége, még egy-két év. Bólintottam rá, felfogtam, valahogy nem volt újdonság, csak egy kis tudatosítás. Fátylat rá, lépjünk tovább.

Volt abban az elemzésben egy másik mondat is: meg fogod tudni oldani…
Ez volt a legtöbbször a válasz a kérdéseimre, és akkor erre is rábólintottam. Igen, eddig is így volt, még büszke is voltam magamra, adtam magamnak egy kis vállveregetést.

A napokban földet ért a papírtantusz.

Meg fogod tudni oldani – mert mindig lesz valami szar, amit meg kell oldani – jött a mondat kiegészítése részemről, mint felismerés. Ha nem másokért kell áldozatot hoznom, akkor magamért. A magam álmából, vágyából, tervéből kell áldozatot hoznom magamért, hogy kikeveredjek valamilyen aktuális állapotból, helyzetből. Soha nem lesz vége. A nyolcas házas Nap már csak ilyen.
 Már, akinél… van, aki tudatosan nem vállalt fel és nem hozott meg áldozatot másokért, mert mindenki vigye a saját batyuját. Ennél sokkal szebb volt a megfogalmazás, és egyet lehetett vele érteni, de az ő nyolcas házas Napja valószínűleg nem ugyanazokat a fényszögeket kapja, mint az enyém. Na, ez volt az a felismerés, ami az előző bejegyzésben említett légzőgyakorlatokra hívta fel a figyelmemet.

És ez a négy szó azonnal aktiválta a Mars-Plútó fényszögemet, a háttérben rejlő Lilithel együtt. Az átkozódásnak olyan fokára emelt, ami becsületére válna egy temperamentumos olasz/spanyol/roma asszonynak is. Ez a fényszög már csak ilyen. (igaz, ez az a fényszög, ami azt mondja: meg fogod tudni oldani – csak előtte elátkozzuk a jó édes anyját is annak, aki miatt már megint meg kell valamit oldani).

Egyszer kaptam egy elemzést egy asztrológustól – inkább nem reklámoznám, jó asztrológus, de néha szerintem több kárt okoz egy-egy iránymutatásával, mint amennyi segítséget ad – az elemzésben arra hívta fel a figyelmemet, hogy olyan pusztító sötét erők lakoznak bennem, ami ha átkozódás, és indulat formájában kitör, világégést, robbanást is okozhat. (kicsit viccesen hangzik, de van benne valami)

Ez is a Mars-Plútóhoz tartozik. Eddig még csak töredékét mutattam meg a környezetemnek – a többi magamban hangzott el:))

Nem sok kell ahhoz, hogy hangos legyen.  

Sírjak, vagy nevessek? Jelenleg az elsőre áll a szám…

Ebben a hónapban talán megoldottam. És a következőben? És utána? És utána? Kiürülőben a fegyvertár…

Reklámok

Megvilágosodtam – asztrológia

Csütörtökön asztrológusnál voltam, ismerős ismerősénél, aki most már az én ismerősöm is, ráadásul ő is foglalkozik a Tarot-tal.

Ahogy beszélgettünk, és ahogy figyeltem, hogyan olvassa a horoszkópomat, rájöttem, hogy ugyanúgy elemez, mint én a kártyát. Van a kártyának általános jelentése, és van a pozíció szerinti jelentése. Ugyanez érvényes a bolygókra is. Amikor belekérdezünk az asztrológiába, akkor a bolygók egymáshoz való viszonya tudja megmondani, hogy holnap milyen napom lesz, kb. mit várhatok. Ezek szerint a bolygókat simán behelyettesíthetem a Tarot lapjaival, és máris jobban értem az asztrológiát. Eddig is tudtam, hogy a lapokhoz bolygók is tartoznak, néha alkalmaztam is az elemzésnél, viszont fordítva még nem próbálkoztam vele, hogy asztrológiai képletet olvassak úgy, mintha Tarot lapokat látnék.

Világok világa…

Elkülönült világok. Mármint egymástól elkülönült világok, de mind az enyém, hozzám tartozik. Teljesen másról szól az a világ, ami az otthonom falai közt zajlik. Más a munkahely világa, – ezek a stresszes, feszült állapotok – és megint más, amikor Tarot-osok összeülünk beszélgetni. Ez a felszabadultság ideje. Sok nevetés, beszélgetés, elmélkedés.

És más az a világ, amikor enyhe stresszel, késve, beesem a munkahelyemre, lehajítom a táskámat, megtámadom a már lefőzött kávém, (kolléganőm jóvoltából) vagy a kávéautomatát, és visszalépek a bejárat elé. Lehetőleg egyedül. Csend van, béke és nyugalom. Susognak a fák a szélben – ott mindig fúj egy kicsit a szél – csivitelnek a madarak, és még nincs forgalom. Az időben érkezők már az irodájukban, és még nem indult meg az egyik épületből a másikba járkálás, felettem a szabad, végtelen égbolt, vonuló felhőkkel, a rendszeresen áthúzó repülőkkel, virít a rózsa egy-két bokron…  valóságos, mégis valószerűtlen az egész a kora reggeli napfénnyel, meg úgy általában a reggeli fényekkel, még akkor is, ha esik az eső, borús az ég. Az a néhány perc az én igazi világom a beszédes csendjével… Ilyen percek után mondhatom azt, hogy most már tényleg indulhat a nap.

És ezt mind kifejezi egyetlen Tarot lap: a Világ lapja. Nagyon nehéz elemezni, mert mutathat gondolatvilágot, érzelemvilágot, fizikai világot, szellemvilágot. Megmutatja az általam teremtett világot. Ezt egy kicsit tagadom, mert ebben a világban hiába van meg a saját világom, ugyanabban a közegben mozognak más emberek is, igaz a saját világukkal, és az egymástól elkülönült világok így összefonódnak. Az én világom a te világod is, még akkor is, ha mégsem.

A Világ lapjának száma: 21. A 2-es szám azt mutatja meg, hogy mit tükröz az élettapasztalatom, mit tanultam meg az életből a tapasztalatok által, megmutatja a látható és láthatatlan világ energiáit, hisz a szinkronicitás, a véletlenszerű, vagy párhuzamos események száma. Az 1-es azt mutatja meg, mennyire tudatosan teremtettem saját világomat, mennyire élek egységben önmagammal, a világgal, mennyire veszek részt ebben a világban, és mennyire tudatosan teszem ezt. Vagyis azt mutatja, hogy mennyire használom tudatosan a teremtő erőmet, és mennyire élek a jelen adott percében.

A 2-es szám az ötlet, az 1-es a tervező, a kettő összege 3, a formába öntés száma, egyben a világ (21) elfogadásának száma, és a kreativitásé. Enélkül a szám nélkül nem ölt fizikailag testet semmi. A világok világának száma pedig 21+21=42, ami nem más, mint a monád száma, a bennünk rejlő isteni szikra. A 21 tükörképe 12. A spiritualitás száma, és megérkeztünk:)

Magam sem gondoltam, hogy ez a bejegyzés megint az akasztott lapjánál fog kikötni:)

Lépések

Azt vettem észre, hogy független az MBT cipőben való járástól, én anélkül is valószínűleg a külsőtalp élen közlekedtem, csak nem annyira erőteljesen, mert a cipők sarka nem kopott úgy el. Mostanában fedezem fel azt, hogyha a talpam közepére szeretném helyezni a testsúlyt, akkor úgy érzem magam, mint akit a földbe betonoztak. Sose gondoltam volna, hogy ennyire súlyos vagyok, vagy súlyosak a lépéseim, vagy nem is tudom, de most ismerkedem az édes anyafölddel, annak vonzerejével. Nem is csodálom, ha eddig azt mondták, hogy nem vagyok elég földelt. Hogy is vehettem volna fel a kapcsolatot a földi energiákkal, ha egyszer igyekeztem minél kisebb felületen érintkezni vele, mintha semmi közöm sem volna hozzá…

Érdekes egy tapasztalat, de nem sorolnám a kellemesek közé, mert így határozottan érzem a súlyosságomat, a test, az anyag súlyát, és minden illúzióm szertefoszlott arról, hogy kb. 80 kilósan könnyedén lebegni lehet. Hát, nem, azt nem lehet, de legalább határozottabban állok a lábamon, ami nem megvetendő, ha az egyensúlyérzékemet nézem.

tanítottam:)

Tegnap meg volt a nagy esemény, a Mantra főiskolán tanítottam. Hát…

Huhh:))))

Nagy kő esett le a szívemről, kiderült, hogy ott is emberek ülnek az iskolapadban, és nem kell félni tőlük:))))

Mindenesetre nem volt könnyű kilenc órán keresztül foglalkoztatni őket. Én nagyon elfáradtam, inkább fizikailag, mert álltam szinte végig a tábla előtt.

Tanárom eleve rosszul adta át, hogy honnan kell folytatnom az anyagot, kiderült, hogy jóval kevesebbet adott le, mint ahogy nekem mondta, így aztán hajtanom kellett, hogy az is meglegyen.

Kicsit megijedtem, mert szünetben is jöttek kérdezni, és volt olyan kérdés, ahol egy cica kimúlásának üzenetét kellett megfejtenem. Természetesen nem kártyából, de azt hiszem, a tanulók mindig úgy gondolják, hogyha valaki feláll a tanári katedrára, akkor az már sokkal többet tud, mint ők. Nos, esetemben ez nem feltétlen van így, még akkor sem, ha sikeresen megtaláltuk a választ.

Azt hiszem, hogy határozottan meg voltak elégedve, sőt, egy tanuló még azt is kérte tőlem, hogy indítsak gyakorló csoportot, mert szívesen tanulnának tőlem elemezni.

Hogy aztán vajon hányan jönnének át tanulónak is – a Mantrán csak kb. 30 órányi anyag van leadva – az még rejtély. Úgy sejtem, hogy ilyen is előfordulhat.

Ki az úr a házban?

Természetesen én:)

Gondolom én, ám a lányaimhoz tartozó, és itthon lakó férfiemberek szentül meg vannak róla győződve, hogy ők, mert én csakis rájuk hallgatok, és azt teszem, amit ők javasolnak nekem. Mert, ha ők mondják, akkor az úgy van!

Hát, nem úgy van…

Teljesen úgy viselkedik egyik is-másik is, mintha ő lenne a családfő.

A múltkor már oldottam egy problémára egy ismerősömmel, akinek én hívtam fel a figyelmét a SZI Akadémiára, ő végül jár, én nem. Viszont, most Ő segít oldani problémákat, az ott tanult technikával.

A technika hasonló az agykontrollhoz, ezért nem idegen, bár erősen megkérdőjelezem, hogy nekem bármi is használna:)))

Múltkor az elengedés, és… hát, még a fogalom sem jut eszembe, legyen, mondjuk birtoklás, amivel dolgoztunk. Egyik kezemben az elengedést kellett tárgyiasítanom, a másikban a birtoklást. Az elengedés volt a jobb kezem, ebben egy könnyű üveggömböt képzeltem el, míg a másikban a birtoklás képeként egy súlyos fakocka jelent meg. A kettőt össze kellett olvasztanom, így lett belőle egy sokoldalú prizmaszerűség.

Most figyelnem kellene, hogy mi történik, mi változik, jutott-e eszembe az oldással kapcsolatban még valami.

Ma beszélgettünk, hogy mi legyen a következő oldást, és rájöttem, hogy nem azzal kell folytatni, ami az elképzelésem volt, hanem a fenti témával kapcsolatban. Mert nem győzöm tudatosítani a fiúkban, hogy az egyik szobában a párja mellett lehet az egyik az úr, a másik szobában a párja mellett lehet a másik az úr, de középen én vagyok! A lakásban én vagyok az úr, mert az enyém a lakás. A két kakas pedig úgy vetélkedik egymással, hogy ki az ügyesebb, precízebb, ahogy akar. De egymás torkának ugrani tilos, nehogy verekedés legyen belőle.

Így adódott, hogy a mai téma ezzel kapcsolatos lett. Ismét a kétkezes játékot játszottuk, de nevessetek ki, már megint nem tudom, hogy mi volt a két fogalom, amivel dolgoztunk.

És aztán szent esküvést kellett tennem, hogy mától naplót vezetek, tudjuk, hogy mi foglalkoztat, és egy-egy oldás után milyen történések vannak, ha vannak.

No, ez pont a leggyengébb pontom, párhuzamot vonni történések és történések között – ezt hívják tapasztalatnak. Még sosem sikerült megfigyelnem, hogy ami történik velem, annak mi az előzménye: gondolat, érzelem, vagy másik cselekvés hatása. Következésképpen kevés az esélyem a fejlődésre:)))) Így aztán folyton csak tapasztalok, tapasztalok, tapasztalok, mindenféle következtetések levonása nélkül.

A vicc az, hogy én is mindenkinek a naplóírást javaslom, vagy a felezett füzetet, legyen az döntés, vagy álomfejtés. Egyik oldalra az esemény, gondolat, álom, másik oldalra a bekövetkezett események, vagy döntés esetében előnye/hátránya rovatok.

És pont én vagyok az, aki ezt képtelen megtenni, valahogy mindig elcsúszik az idő. Most is már éjfél felé jár, eddig írtam az üzeneteket, ami rengeteg időt elvisz.

Ha véletlen szabadidőm támad, leeresztek, mint a luftballon, és nem vagyok képes megmozdulni, amikor pedig sok a dolgom, akkor arról álmodom, hogy rajzolok, varrok, stb.

Szeretnék befejezni Flórának egy ruhát, ami félig van kiszabva, és jó lenne magamnak is befejezni egyet, amit kb. két éve szabtam ki egy barátnőmmel, és azóta már ki is híztam egy kicsit. Most van rá ötletem, hogyan tudnám befejezni, most nincs hozzá időm. Jövőre talán kész lesz.

Ez itt már a csapongás helye, kezdek fáradni – és pont ez lenne a legalkalmasabb állapot a naplóíráshoz, mert ilyenkor buknának ki még az oldanivalók:)

Csupa szélsőség…

A legközelebbi még kapcsolódni fog a vezetéshez, mint vezető pozíció, vezető személyiség, stb. és a meg nem szerzett diplomámhoz.

Próbálkozom

A hét elején megtartottuk a születésnapokat. Nemrégiben tipródtam itt, hogy mit vegyek magamnak – amin majd jól meglepődöm – névnapi ajándéknak, végül festékek mellett döntöttem. Akril festéket vettem, és muszáj volt kipróbálni, hogy hogyan is működik.

Jelentem, sokkal könnyebb vele festeni, mint bármilyen más eddig ismert festékkel. Erre úgy jöttem rá, hogy kinyitottam Évitől kapott vázlatfüzetemet, rajzoltam, és festettem. Már a rajz is saját ötlet, így még izgalmasabb volt festeni, és azt hiszem, hogy első próbálkozásra egész jól sikerült. Nagy megkönnyebbülés volt készen látni, és úgy ítéltem meg, hogy ez már akár a falra is kitehető, a mérete: 25X33 cm. Egy megfelelő keretet kell hozzá találni, és mehet majd a falra.

És nem is fogyott el sok a festékből.

Azt mondják, hogy az akrillal bármire lehet festeni, így megpróbálkoztam azzal is, hogy a kávéscsészémre fessek egy mintát. Hát, lehet vele kerámiára is, de arról le is jön, ha nem lakkozom le. Ez is tapasztalat, az első próbálkozást le is töröltem, az utóbbit már lefújtam lakkal. A nagyon meleg kávé ennek sem tesz jót, tehát nem igazán porcelánra való, arra porcelánfestéket lehet majd idővel nézni.

Teljes lázban égve kipróbáltam az üvegmatrica festéket is, készítettem a munkahelyi ablakra egy gyertyát, hulló hópelyheket, csillagot, és mivel a lányok reklamálták, egy angyalt is – vele szemben elég vegyes érzéseim vannak: sikerült is, meg nem is. Egyik-másik kontúr nagyon folyós volt, és pacázott, de az ezüst tökéletesen működött. Ezt azért még gyakorolni kell, valószínűleg több festék kell hozzá, mert amikor levettem a fóliáról, volt, ahol elszakadt, kilyukadt, vagy éppen összegyűrődött, de első próbálkozásra ez is jónak ítéltetett,

Annyira, hogy további kedvet csinált önmagam kipróbálására, és megkíséreltem egy karácsonyi ajtódíszt is készíteni decoupage technikával CD-ből, és szalvétából. Végül ezzel a módszerrel készítettem két tanulómnak meglepetést, az ö szalvétájuk szebb mintájú volt.

Egészen el voltam képedve, mert alig találtam karácsonyi szép mintás szalvétát. Végül a közelünkben levő kézimunkaboltban vettem, bár előtte két nappal még ott sem volt.

Csuri is kedvet kapott, és ő már bátrabb volt, mint én. Ebben a kreatív boltban vett feszített vásznat, és arra festett ajándékba egy ismerősének.

Azt hiszem, hogy ezt is ki fogom próbálni, muszáj, van is rá tervem:)

Az a baj, hogy tervem mindig ezernyi van, kézügyességem és önbizalmam jóval kevesebb, és így mindig nagyon nehéz a választás, hogy melyik ötletemnek merjek nekiállni.

Címkefelhő