amit megkötsz az égben, azt megkötöd a földön is – másképpen: amint fent, úgy lent

Archive for the ‘szokások’ Category

az ember azt hinné… lélegezz!

… nincs már lejjebb… 
De, van… lejjebb, és még lejjebb… ez úgy hangzik, mint egy meditációs lazítás, pedig sokkal inkább görcs van mögötte. 

Lélegezz!

(A kép innen származik) 

 Ezt napjában többször kiadom magamnak utasításként, mert időnként elfeledkezem róla. Mély, egyenletes, idomított, irányított légzéshez szoktatom magam. 

Egyszer Huszi Sanyi előadásán voltam, és egy meditációban valami olyan gyakorlat volt, hogy lelassítottuk a légzésünket, a szív, és egyéb szervek működését. Akkor nagyon határozottan különbséget lehetett tenni aközött, hogy milyen, amikor visszatartjuk, visszafojtjuk a lélegzetünket, vagy egyszerűen csak megállítjuk a lélegzés folyamatát. 
Első esetben egy idő után elfogy a levegő, és elemi erővel robban a levegő iránti szükséglet, szinte fuldokolva veszünk levegőt.
A második esetben lelassulnak az életfunkciók, a levegővétel, és olyan érzés, szinte nincs is szükség rá. Akkor, a meditációban eljutottam addig, hogy már egyáltalán nem vettem levegőt, és nem hiányzott. Nem feszített a tüdöm, nem fuldokoltam, stb. Hatalmas béke, és csend volt bennem. Nem tudom meddig bírtam volna, ha nem hoz vissza Huszti Sanyi bennünket. Említettem is neki, hogy egy ilyen gyakorlatba bele is lehet halni, sőt tudatosan el lehet távozni, amit megerősített, hogy ez bizony így van, buddhisták tudnak így távozni az élők sorából, amikor úgy érzik, letelt az idejük. 

Mostanában szoktam gondolni erre a gyakorlatra – ezért napiparancsba adtam magamnak a kötelező légzést:)

Egyik-másik gyerekem már ismeri: milyen az, amikor már levegőt venni is elfelejtünk. Valószínűleg a mögötte rejlő ok a rejtőzködés, elrejtőzés a válságos időszakok elől. Sajnos nem működik. Az élet megtalál.  

Gyűlölöm…

Hogy arra „kényszerítenek”, olvasás helyett hallgassak meg egy hanganyagot…

Lehet, hogy könnyebb írás helyett diktafonba beszélni, egy-egy előadást felvenni, nekem viszont ezerszer könnyebb és gyorsabb valamit elolvasni, mint meghallgatni. Ha figyelni akarok, akkor olvasok, és nem hallgatok.

(Ráadásul jobban szeretem a csendet, és jobban szeretem magamtól “látni” és magamtól “hallani” azt a képet és hangot, amit én elképzelek. Mostanában elég katasztrofális hangokba lehet belefutni. Lehet, hogy a mondanivaló érdekes, de a hang, és az előadásmód , ami előadja, azonnali elnémítást követel. Sokan hiszik azt, ha értelmes mondanivalójuk van, akkor ők már tehetséges előadók is.)  

Lehet egy hanganyag kb. 20 perc. Ezt kb. 8-10 perc alatt elolvasom, ha nem hamarabb, ilyen összehasonlítást nem végeztem. A hanganyagnál sosem tudom, miről van még szó, mi van még hátra, miközben keserves lassúsággal vánszorognak a percek, míg írt szövegnél rápillantva egy oldalra, szinte azonnal látszik, van-e érdemleges mondanivaló még számomra.

Két választásom van:
1. kényszeredetten végighallgatom a felvételt, és közben nem mélyedhetek bele semmi másba – ez a tehetetlenség, kiszolgáltatottság.

2. Nem hallgatom meg, így viszont lemaradhatok egy értékes információról.

 Döntöttem: nem hallgatom meg. 
És dühöngök, mert közben dühös vagyok, hogy lemaradok valami érdemlegesről:)))

Az én időmmel akkor se játsszon senki, és ne rabolja feleslegesen.

Egyébként pedig így lehet leszoktatni embereket az olvasásról.

Lépések

Azt vettem észre, hogy független az MBT cipőben való járástól, én anélkül is valószínűleg a külsőtalp élen közlekedtem, csak nem annyira erőteljesen, mert a cipők sarka nem kopott úgy el. Mostanában fedezem fel azt, hogyha a talpam közepére szeretném helyezni a testsúlyt, akkor úgy érzem magam, mint akit a földbe betonoztak. Sose gondoltam volna, hogy ennyire súlyos vagyok, vagy súlyosak a lépéseim, vagy nem is tudom, de most ismerkedem az édes anyafölddel, annak vonzerejével. Nem is csodálom, ha eddig azt mondták, hogy nem vagyok elég földelt. Hogy is vehettem volna fel a kapcsolatot a földi energiákkal, ha egyszer igyekeztem minél kisebb felületen érintkezni vele, mintha semmi közöm sem volna hozzá…

Érdekes egy tapasztalat, de nem sorolnám a kellemesek közé, mert így határozottan érzem a súlyosságomat, a test, az anyag súlyát, és minden illúzióm szertefoszlott arról, hogy kb. 80 kilósan könnyedén lebegni lehet. Hát, nem, azt nem lehet, de legalább határozottabban állok a lábamon, ami nem megvetendő, ha az egyensúlyérzékemet nézem.

Sedatif PC

Valamikor régen, lassan tíz éve is már, hogy találkoztam vele, akkoriban a mosolytablettát váltottam ki vele.

Sokáig vadul ellenálltam, hogy vegyek magamnak, aztán most mégis beadtam a derekam, vettem. Nagyon nem akartam esténként altatófélét beszedni, de már nem állapot, hogy milyen nehezen alszom el, és milyen nehezen ébredek.

Közel sem szedem olyan mértékben, mint ahogy a használati utasítás írja, csak este, lefekvéskor, egy szemet. Még azt is elfelejtettem, hogy ez homeopátiás, és szopogatni kellene, bevettem vízzel. Mindez abszolút nem zavarta meg a hatását. Akár álmos vagyok, akár nem, viszonylag hamar elalszom, és nagyon mélyen, felébredések nélkül alszom reggelig. Az ébredés is sokkal könnyebb így, akkor is, ha órára kelek, és akkor is, ha itthon vagyok, és alhatok. Nemcsak könnyebb az ébredés, de hamarabb is ébredek, néha az óra előtt, hétvégéken pedig reggel, ami nem tart esetleg tízig, már kilenckor magamtól képes vagyok megébredni. És kipihentnek érzem magam, érdemes volt újra próbát tenni vele. Napközben egyáltalán nem vagyok álmos, kómás tőle.

Már csak azt kellene kitalálni, hogy mikor szedjem, és mikor ne, mert rászokni, hozzászokni még mindig nem szeretnék.

költözünk – csomagolunk

Meglepő, hogy a rövid három év alatt, mennyire be tudja vackolni magát az ember. Ma csomagoltunk egész nap, és bizony nagy kérdés volt, mit vigyünk magunkkal az átmeneti helyre, mit vitessünk át a majdani új helyre, és mit hozzunk haza.

Volt ott minden: szőnyeg, dísztárgyak, vázák, virágok, merőkanál, bögrék garmadája – teának, tejnek, kávénak, üdítőnek – kiskanál, nagykanál, mélytányér, kistányér, lapos tányér, újságok, könyvek, a díszköveim, (majd megszakadtam, mire hazacipeltem őket) munkához kapcsolódó eszközök: tollak, ceruzák, lyukasztó, tűzőgép, kis ceruza tartó, nagy ceruza tartó, bögre a kihúzó tollaknak, stb.stb. stb.

Nagyon szerencsétlenül álltunk, mikor nem tudtuk eldönteni, hogy mit melyik kategóriába soroljunk.

 

Belegondoltam ebbe a minimál szintbe ezek után: ne vigyünk mást, csak egy tollat.

Aztán végignéztem a dobozokon.

Khm… néhány év alatt nem egy tollat, hanem egy egész konyhafelszerelést, és nappaliba való díszeket halmoztunk fel.

Most meg vigyünk magunkkal egy tollat.

És a komfortérzetünket hagyjuk itthon tíz napra?

Mert én biztos, hogy a régi/új helyre is szép lassan be fogok költözni.

 

Eszembe jutott a Caminó, ahova csak váltás ruhát, fogkrémet, fogkefét vittünk, mégis mindenhol otthon éreztük magunkat.

Igen, mert a házunk a hátunkon volt, és kéznél volt.

 

Most pedig üres kézzel, ház nélkül, otthontalanul fogunk dolgozni kb. 10 napig egy helyen, hogy aztán tovább költözzünk. Ahol nagyobb szigorúság vár.

Pénzügyek – gazdagság

Lila gőzöm sincs már arról, hogy merre is jártam, hova klikkeltem, honnan léptem egy honlapra – vissza sem találnék már, azt hiszem – ahol egy tesztet kellett kitölteni arról, hogyan is állok a címhez hozzá, milyen meggyökeresedett téveszmékkel rendelkezem ezzel kapcsolatban. Állítólag majd kapok egy kiértékelést. A honlapon volt egy vita indító blog bejegyzés, és a hozzászólások között az alábbi. Kicsit hosszú, de elgondolkodtató.

„Az egyik legfontosabb dolog, amit a pénzügyekről és a gazdagságról érdemes megtanulni, hogy nincs egyszerű és rövid útja a meggazdagodásnak, ugyanakkor nagyon jól kitaposott, megoldások állnak rendelkezésre a vagyon lassú, de folyamatos gyarapításához.

A célok az egyik alapvető építőelemei a sikerességhez vezető útnak. Pénzügyi célok nélkül nincsenek irányok, így könnyedén olyan helyen fogod elkölteni a pénzed, amit később megbánsz. Minden ilyen lassú és biztos gyarapodási modell igényli a jól megválasztott célokat.

Teljesen mindegy, hogy miként állsz legyél gazdag, vagy szegény, szakíts időt arra, hogy célokat tűzz ki magad elé. A célok legyenek pozitív formában meghatározva, legyenek hozzájuk határidő rendelve, tedd őket elérhetővé, írd le őket és minden nap egy kicsit dolgozz azért, hogy elérd őket.

Kezd azzal. hogy a valóságos célokat állíts fel, például, némi pénzt tegyél félre minden hónapban, ha van adósságod akkor tűzd ki azt, hogy néhány éven belül ezen adósságok döntő többségét visszafizeted.

Adóssággal rengetegen küzdenek, pedig pár egyszerű lépéssel, legyőzhető.

Első lépésként, ne fizess hitelből hitelt.

Második lépés, hogy építs fel magadnak egy vésztartalékot, és ez a pénz lehetőleg legyen likvid és tabu, csak akkor nyúlj hozzá, ha valami váratlan kiadás lép fel.

Harmadik lépés, hogy rendezd a hiteleidet sorba a legalacsonyabb összegtől a legnagyobb irányába, amikor a legkissebb hitelt kivégezted, akkor ne változtass a visszafizetési szokásodon, hanem a megmaradt pénzt irányítsd a következő legkissebb hitel irányába.

Ez valószínűleg évekig fog tartani, de az első és legfontosabb, hogy figyelj oda a legalapvetőbb pénzügyi alapelvre. Ahhoz, hogy leküzdhesd a hiteledet, hogy megtakaríthass pénzt, vagy gyarapítsd a vagyonodat, többet kell keresned, mint amennyit költesz. Ezt nem lehet megkerülni.

Ideális esetben a fizetésnek kevesebb, mint 50%-t szabad csak elköltened a szükségleteidre (35% alatt tartva a legjobb), ezek azok a kiadások amit mindenképp be kell fizetned, mindegy mi történik ( rezsi, étel, biztosítás, hitel, tanulmányi kiadások)

A jövedelmed 30%-át azokra a dolgokra költs amit akarsz (kábelt tv, internet, mozi, könyvek) de a maradék 20% ot takarítsd meg .

Magadra költs először: mielőtt bármi más tennél, tedd félre megtakarításként a jövedelmed néhány %-át. Kezdj kicsiről ha másként nem megy, akár 1% is megteszi és folyamatosan növeld, amint lehetőséged van rá. A cél 20%.

A kis mennyiségek számítanak: Ne frusztráljon hogy csak pár ezer forintot takarítasz meg havonta, ez is jó kiindulási alap. Persze a dolog egy kicsit lassúnak fog hatni az elején, mégis ezek az apró lépések segítenek majd kialakítani bizonyos szokásokat, ne becsüld le az apró változás erejét.

Sokkal fontosabb boldognak lenni, mint gazdagnak: Ne válj a pénz megszállotjává,a pénz több lehetőséget ad, de sokkal könnyebb boldognak maradni, ha uralni tudod az életed és a pénz lehetővé teszi azt, hogy egyszerűbben menedzselj dolgokat.

A legsikeresebb emberek azok, akik a legtöbbet és a legtovább csináltak valamit. Tedd a megtakarítást élvezhető sporttá.

Sok ember habozik, nem mer belekezdeni a pénzügyei megoldásába, mert nem tudják mi lehet a legjobb kezdő lépés. Nem szabad aggódni amiatt, akkor követed el a legnagyobb hibát, ha nem kezded el. Könnyű letenni a dolgokat. De minél előbb kezdesz el a céljaid irányába dolgozni, annál könnyebben és gyorsabban fogod őket elérni”

Milyen szépen hangzik mindez. Elméletileg nem is megvalósíthatatlan, (ahogy írta: ideális esetben) ha a beáramló illetményed nem kevesebb a szükségesen kiáramlónál.

Világos, ha még nincs hiteled, vagy van, de belefér a keresetedbe, akkor megelőzésként működik. De ha nem fér bele?

De ha nem fér bele?

Január 1.

Idézet szintén innen: http://www.unnep.mentha.hu/januar.htm

(Szeretem ezt az oldalt, sok érdekes leírást olvashatunk, én legalábbis több olyan magyarázatot kaptam már ettől az oldaltól, amit senki sem tudott megmondani, hogy miért éppen úgy, ahogy…)

Újévi szokások

A január 1-i évkezdés a Gergely-féle naptárreform után vált általánossá. Az új év első napjához számos hiedelem, babona kötődik, mert ennek a napnak a lefolyásából következtettek az egész évre. Így pédául semmit sem szabad ezen a napon kiadni a házból, mert akkor egész évben minden kimegy onnan. Igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól. Női munkatilalmi nap is volt, nem szabadott mosni, varrni, fonni, de az állatokat sem fogták be újévkor. Azt tartották, ha újév napja reggelén az első látogató férfi, az szerencsét hoz, ha nő, az szerencsétlenséget. Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, úgy mondták, elvitte az aranyvizet, egész évben szerencsés lesz. Egyes vidékeken a mosdóvízbe egy piros almát is tettek, ami szintén az egészség jelképe.

Bizonyos táplálkozási tilamak is kapcsolódnak ehhez a naphoz. Baromfit nem lehetett enni, mert a tyúk elkaparja a szerencsét, ellenben ajánlatos volt a malachús fogyasztása, mert az kitúrja a szerencsét. A szemes terményeket is ajánlatos enni- babot, lencsét -, mert akkor sok pénzük lesz a háziaknak. Sok vidéken rétest sütöttek szintén az analógia jegyében (hosszúra nyúlik az élet, mint a rétestészta. )”

Jeles napok honlapjáról:

VILÁGI VONATKOZÁS

„A január 1-i évkezdés szokását a rómaiaktól örököltük. A hagyomány (és Ovidius) szerint a Numa királynak, Romulus utódjának tulajdonított naptárreform óta lett a téli napfordulót követő Januarius az év első hónapja. A valóságban ez nem történhetett egyik napról a másikra. A consulok „évet nyitó” hivatalba lépésének ideje például egészen i.e. 153-ig március Idusának tájára esett, csak azt követően helyezték át január 1-jére. Mindazonáltal a római szokások tanúsága szerint bizonyos évkezdő jellege január 1-jének is régóta megvolt. A polgári évet a Saturnalia ünnep (dec. 17–23.) zárta le, s ennek „tizenkettedére” január 1-re, Janus isten orgiasztikus ünnepére esett a római „karácsony”, amennyiben ekkor ajándékozták meg az emberek kölcsönösen egymást, s szerencsét hozó örökzöld olaj- vagy babérággal díszítették fel otthonaikat. A kettősséget végül is Julius Caesar naptárreformja szüntette meg (i.e. 46), ezután került a római újév véglegesen január 1-jére.”

HAZAI VONATKOZÁS

A január elseje hazánkban régóta az ajándékosztás napja (Dies Strenarum). Galeotto Mátyás király udvaráról szólva így ír: „Kalendis Januariis, in circumcisione Christi consueverunt Hungari strenam dare, hoc est donum, pro bono omine incipientis anni. [Január 1-én, Krisztus körülmetélésének napján a magyarok sztrénát, vagyis ajándékokat szoktak adni, hogy jól kezdődjék az év.]

Mint Zsigmond lengyel herceg számadáskönyve igazolja, a XVI. század legelején is (tehát a naptárreform előtt) január elsején volt a budai királyi udvarban az újévi ajándékosztás. Egyházak, iskolások, kertészek és várkatonák, zenészek és szakácsok, a kutyás citerás, a különböző mesteremberek mind január elsején kapnak ajándékot. Ezen a napon minden iskolából eljönnek Zsigmondhoz a diákok; az ostyahordás szokásáról is hallunk már e feljegyzésekben.

Újesztendőbe

Bújj a kemencébe,

Szedd ki a málét

Rongyos lepedőbe:

Adj egyet belőle!

VALLÁSI VONATKOZÁS

„A Boldogságos Szüzet a legnagyobbnak tartják a szentek között: ő a „kegyelemmel teljes”. Szűz anyasága öröktől fogva ott volt Isten megváltó tervében, s amikor elérkezett az idő, anya lett a szűz és fia született, Jézus.

Mária születését és gyermekkorát csak apokrif források mondják el. Az Egyház tanításában négy dogma szól ISTEN ANYJÁról, azaz aki üdvözülni akar, annak ezt a négy alapigazságot el kell fogadnia Máriáról:

Mária Isten Anyja. A dogmát az efezusi zsinat fogalmazta meg 431-ben. Ünnepe január 1. Mária szűzen foganta és szülte Szent Fiát, szüzessége örökre megmaradt. Mária szeplőtelenül fogantatott, azaz az eredeti bűn nem érintette őt. E dogmát 1854-ben hirdette ki IX. Pius pápa. Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepe december 8-a. Halála után Mária fölvétetett a mennybe, anélkül, hogy teste romlást látott volna. Ezt a dogmát 1950-ben hirdette ki XII. Pius pápa.”

Mennyországnak királynéja,

irgalmasságnak szent anyja.

Tengernek ezer csillaga,

üdvözlégy szép szűz Mária.

Légy segítője népednek,

az elveszett bűnösöknek.

Kísérője istenednek,

anyja lettél teremtődnek.

Halleluja, …

NEMZETKÖZI VONATKOZÁS

„A BÉKE VILÁGNAPJÁT VI. Pál pápa kezdeményezésére ünnepeljük minden év első napján 1968 óta. Ez a nap arra figyelmeztet, hogy az előttünk álló új évben törekedjünk arra, hogy békében éljünk önmagunkkal, minden emberrel és mindennel az egész világon.”

Jékely Zoltán: Álom a béke városáról

(részlet)

Bár volna valahol egy meseváros,

ezernyi tornyú, égverő-falú,

köröskörül kék tengerrel határos –

város: melyből nem lesz por és hamú!

S csodás nép lakja: csupa halhatatlan,

szerelmet és halált nem ismeri,

úgy élnek ők e mesebeli katlan

ekhói közt, s életük isteni!

Magyar események

Ki hinné, hogy ennyi minden kapcsolódik január elsejéhez…

Most már csak igazán címszavakban, mert január elsejével fog megtelni a blogom:)

– Petőfi Sándor születésnapja – 1823

Petőfi Sándor: A költészet

A költészet nem társalgó-terem,

Hová fecsegni jár a cifra nép,

A társaság szemenszedett paréja;

Több a költészet! olyan épület,

Mely nyitva van boldog-boldogtalannak,

Mindenkinek, ki imádkozni vágy,

Szóval: szentegyház, ahová belépni

Bocskorban sőt mezítláb is szabad.

– a Budapest–Bécs közötti távbeszélő vonal átadása – 1891

– a hungarocamion nemzetközi autóközlekedési vállalat megalakulása – 1966

– az első magyar nyelvű tudományos folyóirat, a tudományos gyűjtemény megjelenése – 1817

– a ruszkabányai vaskohó üzembe helyezése – 1867

– a budapesti bal parti körvasút megnyitása – 1892

– a fővárosi építési szabályzat életbe lépése – 1894

– a kiskunsági nemzeti park megalapítása – 1975

– a budapesti helyi érdekű vasutak rt működésének megkezdése – 1890

– Okolicsányi Ferenc születésnapja – 1894

– Albert Ferenc születésnapja – 1811

– Ortvay Rudolf születésnapja – 1885

– Pasquich János születésnapja – 1754

Címkefelhő