amit megkötsz az égben, azt megkötöd a földön is – másképpen: amint fent, úgy lent

Archive for the ‘színek’ Category

Hírek – rólam – és rajzgyakorlat

A nagy hír az, hogy nincs hír…

A héten már mentem dolgozni, de jól még nem vagyok. Nem csak a derekammal és a lábammal van baj, hanem a lelkivilágommal is. Értem én, hogy az orvosok szerint ezzel – mármint a dupla gerincferdülésemmel – kell együtt élnem, de valahogy nem sikerül elfogadni, hogy ez fájdalommal is jár, hogy rendszeresen lezsibbad a lábam, és hogy ezen nem lehet már segíteni. Kaptam a barátnőmtől tisztességes masszázst, néhány tornagyakorlatot, de ami évekkel ezelőtt elindult, hogy nem szeretek tükörbe nézni, az most is fennáll. A reumatológus írt ki derékszorítót, és azt mondta, ezt már mindig hordani kellene. Teljesen vicces, mert már egy hét után kiment a formájából, hisz az úszógumijaimon visszapöndörödik, és semmit sem tart a gerincemen. Ezt ruhán felül hordani képtelenség. Alatta még inkább. Teljesen torznak érzem magam.

Itthon voltam majd’ két hónapig, és nem volt lelkierőm rajzolni, vagy bármi más kreatív dologgal foglalkozni. Tegnap és ma viszont már muszáj volt színeket látni, és rajzolgattam, próbálgattam a pasztellkrétámat, kevés sikerrel. Nézegetem a blogokat, találtam egyet, amit egy 60-70 év körüli hölgy vezet, három-négy éve kezdett el rajzolgatni, – szintén pasztellel – és csak ámulok, hogy mit tudott már az első lépéseknél. Jó lenne, ha ismernék valakit a közelemben, aki szintén rajzolgat, és együtt próbálgatnánk apró fogásokat, valakit, akit meg lehetne kérdezni: te hogy csinálod? Ezt hogy kell? Na, ilyen embert nem ismerek…

Eszembe jutott, hogy két pasztell készletem van, egyik lágy, a másik kemény kréta. A keményet nem használtam eddig, mert nem lehet olyan jól keverni a keménysége miatt a színeket, de rajzolni sem nagyon, mert szögletes rúd, aminek nincs hegye, hogy időnként vékony vonalat lehetne húzni vele. Olyan, mint az iskolai táblakréta. (A lágy is ilyen, csak nem szögletes.) Eddig sajnáltam eltörni őket, mert mi lesz, ha úgy sem tudom használni, és csak tönkreteszem. A lágy krétát meg sajnáltam is volna, mindig ott a félelem bennem: nem lehet csak úgy próbálgatni, mert gyorsan elfogy, és nem lesz pénzem másikra.
Mivel a keményebbet úgysem használtam, a napokban vettem a bátorságot, és törtem le belőlük egy kis darabot, amit el lehet fektetni a lapon, és úgy dolgozni vele. Egy kicsit próbálgattam, hogy mit tud,- illetve mit tudok én – végül papírra vetettem egy virágcsokrot.

A próbák: színek és vonalak:

A lágy krétával ezt rajzoltam:

 

A kemény krétával pedig a próba után ezt:

 

A képen a színek nem jók, mert tisztességes fényképezőgépem sincs, a sárga túl sárga a képen, ennyit nem is vittem fel a papírra, a vörös viszont ilyen vörös. Nagy buli volt a krétadarabot a saját tengelye körül megforgatni, és lám, szírmok és virágok lettek belőle:)

Ahogy most elnézem a színpróbát, pont úgy néz ki, mint a gerincem… elcsúszott csigolyák közé préselt fájdalom, ami kitörni szeretne:( 

Országblamázs – a hibásan festett címer és jelképrendszere

A hibásan festett címer és jelképrendszere

 Tegnap bukkantam rá erre a hírre:

 Országblamázs

A határon már cserélik le a régi „Magyar Köztársaság” táblákat „Magyarország” táblákra. Az új táblán hibásan van festve a címer. Ahogy elolvastam a hibák sorolását, elküldtem tanáromnak is a cikk linkjét, mert éreztem, hogy valami nagyon durva jelentése van.

Ma már jött is válasz, íme:

Szimbológiából a fekete gyászkeret Magyarország halálát jelenti, amit alárendelnek a felette álló hatalomnak, hiszen az ország jelzését alul helyezték el, felette az EU táblája nagyobban és hangsúlyosabban jelenik meg.

Azt hogy a kormányunk utasítására, és az önmaguk által megszavazott törvényt nem tudják betartani, sőt, ők maguk szegik meg, szerintem szörnyű.

Olyan Nemzeti Jelképeinket, mint a címer, ami az alkotmányunkban is szerepel, hibásan lefesteni, és kirakni, szerintem több mint bűn.

Nem tudom, ki az illetékes ebben, de nehezen hihető el, hogy a következő hibák előfordulhatnak figyelmetlenségből:

1 Nem tudta a festő, hogy a 7 vágott rész milyen színnel kell kezdeni, és fordítva festi le azt?
2 Fekete gyászkeretbe rakni, az ország jelképét?
3 A korona nem ér hozzá a címerpajzshoz?

Szimbológiailag, nehezen képzelhető el véletlenül így hiba.

Az ezüstszín a védelem színe
Vörös a test, a vér, az akarat színe.

ezt a kettőt összekeverni?

Sajnos így a földön nem érvényesül az égi védelem, mivel piros az alsó szín.
A korona nem ér hozzá a pajzshoz, szintén az égi akarat hiányát mutatja.

Sajnálható hogy ilyen az ország vezetése, és az őket kiszolgáló személyek.
Jobbat úgysem vártunk tőlük az új évben, tehát ez is szimbolizálja, hogy nem lesz jobb.

Azt hiszem ez az elemzés megérdemli, hogy tanárom nevét is hozzáadjam: mégse: jobb, ha kiszerkesztem innen…. 

Pasztelhangulat

Ma ellenállhatatlan kényszert éreztem – sok-sok youtube-s videó megcsodálása után – hogy rajzoljak egy kicsit, pasztelkrétával:)

A kinagyítást nem javaslom:) 

Irodadíszítés és rajzok

Ahogy a múltkor említettem, egy kollégám megkért, hogy készítsek neki rajzot – illetve adjak neki valamilyent, mert kopár a szobája, de adni nem tudtam, nem volt felesleges, minden képem a falon volt – és akkor rajzoltam ikebanákat, de az csak az egyik falra volt elég, kicsi képek is voltak, A4-esek. Ezért nekiálltam és A3-as rajzokat is készítettem a másik falra, tájképféléket. Éjszakánként készültek, egy rajz=egy éjszaka.

Amikor az év végi bulink volt, akkor vittem be hármat, ez a három valójában egy festményen szerepelt, én rajzoltam külön-külön lapra őket. (Itt egymás mellé szerkesztettem, mert csak az irodában tudtam lefényképezni, és elég sárgák, sötétek voltak a fotók, fotoshoppal kivágtam őket, és egymás mellé tettem, ezért látszanak kicsit ferdének, és keretnélkülinek).

Amikor egy másik kolléganőm meglátta, és meghallotta, hogy elméletileg rendelésre készült, ő is kért egy fát ábrázoló rajzot a falára. Ezeket már a két ünnep között készítettem, tulajdonosaik nem is látták még, majd csak hétfőn, ha dolgozni jönnek.

 

 

 

 

 

 

 

 

Ez a fa nem sikerült olyan jól, lehet, hogy rajzolok majd neki másikat, úgy is ígértem a kék képei mellé meleg színt is, és van egy tervem őszi fára.

 

 

(A képek a festőművész.hu oldal festőitől lettek letöltve, az alapján készültek)

Ünnepre készülődvén – advent

Advent szertartása, ahogy én szeretném…

Teljesen biztos voltam benne, hogy van minden szükséges színű gyertyából itthon. Kiderült, hogy nincs, illetve van, de hosszú, vékony gyertya van, és én inkább tömzsibbet szerettem volna idén.
Koszorú egyelőre nincs. Talán holnap tudok venni, ami volt, azt tavalyelőtt kidobtam, a tavalyihoz vannak a hosszú vékony gyertyák, de tavaly is mindig kidőltek a kerámia tartóból, így idén inkább mellőzném őket. Már csak azért is, mert úgy sincs soha rend az asztalon, ahova állítani lehetne, így csak félre lenne pakolva, és ott is maradna, eldugva, rumlival elfedve. Díszítés sem lesz. Már tavaly sem nagyon volt. Idegesíti a kölköket, nem szeretik.

Egyszer, remélem, eljön az az idő is, amikor azt tehetek a lakásomban, amit én elképzelek, díszíthetek, minden ott marad, ahova teszem, és ünnepi hangulat lesz már az elejétől fogva illatokkal, fényekkel, díszekkel.

Szóval már tegnap meg kellett volna gyújtanom az első gyertyát, mert én tartom magam ahhoz, amit és ahogy én tanultam. Nekem ez a forma teljesen elfogadható, érthető, és követhető lenne.

Tegnap akartam gyertyatartóba tenni a négy színes gyertyát addig is, amíg nem lesz koszorúm, és akkor jöttem rá, hogy nincs az a fajta gyertya, amire én emlékeztem. (Az tavalyelőtt volt itthon). Úgy gondoltam, majd ma hazafelé veszek a virágosnál. Volt is az a négy szín, amit szerettem volna: lila, zöld, kék, és piros. Igen ám, de csak négyesével összecsomagoltan lehetett volna megvenni mindegyik színt, a virágos magyarázata szerint azért, hogyha tőle ilyen vagy olyan színű gyertyával kérik a koszorút, akkor el tudja készíteni. Egy kicsit kiakadtam, mert az orrom alá nyomott egy-egy összeállított gyertyaszettet, hogy azt vegyem meg, és magyarázta, hogy ez a katolikus, ez a református, ez a … stb. Ezt már tavaly is eljátszotta velem, így utólag emlékszem már rá. Bosszantó, hogy nem vehet meg az ember négy különböző színű gyertyát, mert a virágosnak az nem fér bele az elképzelésébe, és nem rendel elég gyertyát. Mehetek majd valahova Tescoba, vagy esetleg OBI-ba, hogy gyertyám legyen. Ráadásul úgy adja elő magát mindig, mintha ki akarna oktatni, hogy mit képzelek én, hogyan gondolkodom én, milyen hülyeség az, hogy négy különböző színű gyertya van a koszorún. Mi köze hozzá, hogy nekem hogyan tetszene, ha ő valóban forgalmat szeretne – embert nemigen látok nála vásárolni szinte soha – akkor talán kicsit másképp kellene felkészülnie. Nem csak miattam, hisz biztos, hogy mások sem akarnak csak lila, vagy csak fehér gyertyás koszorút, örülnének esetleg más színnek is, ha megvehetnék, és nem kellene nagy áruházba menniük. No, mindegy…

Tanárom tanítása szerint advent nem vasárnap kezdődik, hanem 28 nappal szenteste előtt, mert így jön ki a 4*7 nap. Négy angyal, négy fő erény, és nem utolsó sorban a négy elem, és mindegyiknek 7 napja van, amit velünk töltenek. Tehát nov.26-án kezdődött idén advent. A hét napra pedig azért van szükség, hogy az angyalok segítségével mind a hét csakránkból ki legyen tisztítva a négy elemhez tartozó blokkok, bűnök, vétkek, félelmek, és mindenféle lenyomatok, örökségek. A négy gyertya a négy elemet képviseli, ezért szükséges a négy szín. Idén az első hét a föld elem hete, utána következik majd a víz, a levegő, és végül a tűz.

Mielőtt a gyertyákat feltesszük a koszorúra, és meggyújtanánk, előtte be kell avatni őket. A föld elemet képviselő gyertyát sóba, a víz elemet képviselő gyertyát vízbe tesszük, a levegő elemet képviselő gyertyával vagy kiállunk az erkélyre, hogy levegőn legyünk a szertartás alatt vele (és közben befagy a hátsónk), vagy füstölő fölött tartjuk, és a tűz elemet képviselő gyertyát tűz fölött tartjuk egy kis ideig, vigyázva arra, hogy meg ne olvadjon. Meghívjuk az elemhez tartozó angyalt, és befogadva az energiát, az adó kezünkkel a gyertyába továbbítjuk azt úgy, hogy fölötte tartjuk a kezünket, és közben áldást kérünk a gyertyára.
A gyertyákat aztán minden nap meggyújtjuk egy kis időre jelképesen, hogy tisztítsa ki az adott naphoz tartozó csakránkból mindazt a negatív energiát, amit oda raktároztunk, rejtettünk.

 

Hát, ez a szertartás lesz az, amit csak akkor fogok legközelebb megejteni, ha módom lesz rá. Pedig nekem az apró szertartások fontosak lennének, ez sokkal inkább tenné teljessé számomra az ünnepet, és a ráhangolódást. Szertartás, rituálé, kultusz.

Olvasom Hamvas Bélát, aki azt írta, hogy minden tevékenységünknek kultikusnak kellene lennie, így lenne áldás rajta, legyen az munka, pihenés, kenyérsütés, főzés, ünnep, szertartás. Nagyon értem, és érzem, hogy miről beszél, csak éppen a megvalósítás ütközik mindig akadályba. Most ez van. Egyszer talán lesz másképp is.

 

Pot pourri

potpourri

Még mindig foglalkoztat, és még mindig szándékomban áll, hogy készítsek egyet (kettőt, mert a munkahelyemre is jó lenne). Főleg, hogy összegyűjtöttem több róla szóló írást is, egyre inkább szeretnék vele foglalatoskodni, kísérletezni, hisz olyan jól el lehet mélyülni az ilyen foglalatoskodásokban…

Szinte egész biztos, hogy magam fogom elkészíteni a kötőanyagot, és megválasztani az illóolajat. A szárazanyagra nem vállalkozom, mert nincs kertem, a lakótelepen pedig nemigen lehet hozzávalókat szerezni. (Tényleg, idén még gesztenyébe sem botlottam bele)

A kolléganőmé sokáig tartja az illatot, ehhez úgy gondolom, hogy jó minőségű kötőanyag, és illatanyag szükséges. Azt hiszem, hogy a készen kapható csomag talán csak a szárazanyagot tartalmazza, minden egyebet jobb külön megvenni hozzá.

Íme, több írásból származó összeállítás

Pot pourri

A potpourri illatos, száraz növénykeverék, melyet egy tálkában a lakás bármely részének illatosítására felhasználhatunk. Illatán kívül szépségével is elkápráztat bennünket. A kompozíció otthonunkba varázsolja a nyugalmat, a frissességet, gyönyörködteti szemünket, kényezteti orrunkat.

Rengeteg boltot árasztanak el különféle színes termékek, amelyek mind a pot pourri nevet viselik. Sok esetben azonban ezeknek a termékeknek a minősége változó és az összetételük is kétséges ( az összetevők nagy része kinézetre alig különbözik a festett faforgácstól), az illatuk pedig kellemetlen, de tálba kiöntve szerencsére csak rövid ideig tart. A jó minőségű pot pourri sokáig megőrzi illatát, bár az élettartamát rövidítheti, ha közvetlen napfény éri.

Négyféle alapelemből állíthatunk össze potpourrit:

– illatot és színt adó virágokból,

– illatos levelekből,

– fűszerekből és héjakból,

– rögzítőkből, melyek az illat tartósítását szolgálják.

Illatosító virág lehet például az akác, bodza, frézia, gyöngyvirág, hárs, ibolya, jácint, levendula, liliom, nárcisz, orgona, rózsa, szegfű.

Színesítő virágnak jó a búzavirág, katáng, körömvirág, nefelejcs, pipacs, sarkantyúvirág, tulipánszirom.

Illatos levelek például babér, bazsalikom, boldogasszony tenyere, citromfű, erdei szamóca, istenfa, kakukkfű, majoránna, menta, mirtusz, muskátli, margitvirág, rozmaring, tárkony, vadrózsa, zsálya.

A fűszerek közül jó illatot ad az ánizscsillag, ánizsmag, boróka, fahéj, szegfűbors, gyömbér, kapormag, kardamom, koriander, kassziareszelék, szantálfa, szegfűszeg, szerecsendió, vanília.

A rögzítőket por formában használd! Az íriszgyökérnek ibolyaillata, a benzoeguminak és a tonkababnak vaníliaillata van.

Ami az elkészítéséhez szükséges:

Pontos mérleg – a legtöbb recept a különböző összetevők pontos mennyiségét írja elő.

Mozsártörő és mozsár – a hozzávalók a receptnek megfelelő összetöréséhez illetve porításához.

Keverő kanalak – a fából készült kanalak a legmegfelelőbbek. A pot pourris kanalakat ne tartsuk a főzéshez használt fakanalakkal egy helyen, hiszen pl. a fokhagyma-szag nem járul hozzá a pot pourri kellemes illatához.

Nagy keverőtálak – a legjobb, ha üveg vagy mázas kerámia tálat használunk.

Szemcseppentő pipetták – amelyekkel az illóolajokat a keverékre cseppentjük. Néhány illóolajos üvegcse kupakjában található csepegtető.

Virágok és levelek

Szinte lehetetlen felsorolni az összes virágot és levelet, amelyek a pot pourri készítéshez felhasználhatóak. Begyűjthetjük őket a kertből, vásárolhatjuk virágboltban, utólag otthon szárítva. A pot pourri klasszikus (de még mindig fő) alkotóeleme a rózsaszirom. Ha egy mód van rá, a nehéz illatú bársonyrózsa (Rosa gallica) vagy a damaszkuszi rózsa (Rosa damascena) szirmait használjuk a kevésbé illatos szimpla vagy fürtös rózsafajtákkal szemben. A pot pourrihoz más virágok: a babarózsa, napraforgó, jázmin, levendula, kökörcsin, harangvirág, jonquillanárcisz és szegfű is felhasználhatóak. Tulajdonképpen bármilyen illatos vagy színes kerti virág megfelelő lehet. Az eukaliptusz, a puszpáng és az illatos muskátli levelei is kitűnőek a pot pourrihoz.

A pot pourrit még látványosabbá és színesebbé tehetjük, ha a bimbókat szárító közegben egészben szárítjuk ki, így különlegesen dekoratív hatást érhetünk el. Az egész rózsafejek, rózsabimbók még érdekesebbé teszik a pot pourrit, az illatos gyökerek pedig tovább növelik a hatást. A színhatást a kevésbé illatos kerti szarkaláb, búzavirág és borágó (kék), kerti körömvirág (narancssárga), ibolya (lila) és a fehér, rózsaszín, illetve mélyvörös babarózsa virágaival fokozhatjuk.

A virágok szárítása

Készíthetünk külön szárító keretet, de akár az ágy alá terített újságpapír is megfelel erre a célra.

A szirmokat naponta forgassuk meg, kb. 5 nap múlva olyan szárazok lesznek, mint a kukoricapehely.

Száríthatjuk őket sütőben is (sütőpapírra terítve, a legalacsonyabb hőmérsékleten, a sütő ajtaját nyitva hagyva) vagy mikrohullámú sütőben is.

Előre szárított virágokat vásárolhatunk gyógynövényboltokban is.

Fűszernövények és fűszerek

A fűszernövények ideálisak pot pourri készítéséhez, mivel sok közülük illóolajat is tartalmaz, amelynek illata a száradás után is megőrződik. Ilyen növények a babér, a rozmaring, a bergamottmenta, a kakukkfű, a citromfű, a kamilla, a zsálya, a menta, a majoránna, a bazsalikom és a tárkony. A molyok ellen erős illatú fűszernövényeket, pl. varádicsot, fehér ürömöt, levendulát, ciprusfüvet, rozmaringot és kakukkfüvet keverjünk össze, és kis muszlinzsákokban helyezzük a szekrényünkbe a keveréket.

A fűszerek tovább gazdagítják az illatot. Ezek lehetnek a felhasznált növények gyökerei, bogyói vagy magvai: egész szerecsendió, szerecsendiólevelek, jamaicaborsbogyók, vaníliarúd, fahéj (őrölt vagy darabos), szegfűszeg (egész vagy darabos) kasszia kéreg, koriander, édeskömény jamaicabors, szantálfa forgács és ánizsmag. Egyes boltokban csillagánizs is beszerezhető, ez úgy néz ki, mintha apró facsillagokból állna.

A citrusfélék szárított és feldarabolt héja is felhasználható. A fűszernövényeket és a fűszereket mozsártörővel mozsárban összetörjük, mielőtt a pot pourrihoz kevernénk, hogy még intenzívebben illatozzanak.

Rögzítőszerek

Rögzítőszer használatára azért van szükség, hogy a pot pourri illatanyagait rögzítsük, s így biztosítsuk, hogy az illat sokáig megmaradjon. Egy jól felszerelt gyógynövényboltban többféle rögzítőszer közül válogathatunk.

Az alábbi rögzítők a leggyakoribbak:

– benzoé- és sztóraxgyanta (mindkét gyanta a Styrax nemzetségből származik),

– kristályosított mirhafa- és tömjénfagyanta – ezeket illóolajuk nem helyettesíti –

– florenci nőszirom gyökér (az Iris florentina porított, illatos gyökere),

– pacsuli levelek (az intenzív illatú kelet-indiai Pogostemon cablin levelei), kálmosgyökér-por (Acorus calamus),

– a Földközi-tengeri erdőkből származó tölgymoha, az angyalgyökér gyökere és a tonka bab (a dél-amerikai Dipteryx odorata fekete magja).

A rögzítők por, folyadék, kristály és darabos formában kaphatóak. Ne szórjunk túl sok rögzítő port a pot pourriba, nehogy a keverék porosnak tűnjön.

Illóolajok

Az illóolaj egy virág, fűszernövény vagy fűszer 100%-os tisztaságú, kezeletlen olaja, amely meghatározza a pot pourri illatát. Jobb gyógynövény-szaküzletekben több mint hatvanféle illóolaj kapható.

Az összetétel

Sok különféle recept alapján készíthetünk pot pourrit –

Mindannyiunknak más és más az illatérző képessége, ezért ha az első keverés során valamelyik alkotórész mennyisége túlzottnak tűnik, a következő keverésnél csökkentsük az arányát, de továbbra is ellenőrizzük az illatot. Illóolajat később még mindig adhatunk hozzá, de ha kezdetben túl sok az illóolaj, előfordulhat, hogy az illatot esetleg túl töménynek érezzük.

Száraz pot pourri keverése

Miután kiválasztottuk a megfelelő receptet, tegyük a különféle szirmokat és egyéb összetevőket egy tálba, és fakanállal finoman keverjük össze az előírt mennyiségű száraz virágszirmot és levelet. Külön tálban keverjük össze a fűszernövényeket és a fűszereket, majd a keveréket kanállal óvatosan elegyítsük a virágokkal és levelekkel. A hozzávalókat nagyon óvatosan keverjük, hiszen a száraz összetevők közül egyesek, különösen a szikkasztó közegben szárított bimbók nagyon törékenyek. Egyenletesen oszlassuk el az illóolajat a száraz hozzávalókon, a cseppeket egyenként cseppentve. Minden cseppentés között keverjük meg a pot pourrit. Folyamatosan ellenőrizzük az illatot egészen addig, amíg a kívánt töménységet el nem érjük.

A keverék érlelése

Tegyük a keverékel nylonzacskóba vagy jól zárható edénybe, amelyben elég hely marad ahhoz, hogy a zacskó vagy az edény tartalmát összerázhassuk, majd gondosan zárjuk le és helyezzük száraz, sötét, hűvös helyre. Ne használjunk olyan edényt, amely abszorbens, vagyis magába szívhatja az olaj vagy a többi alkotórész illatát. Minden második nap rázzuk meg a zacskót vagy az edényt. A keverék összeéréséhez kb. 2-6 hétre van szükség. Szagoljuk meg, hogy eldönthessük, szükséges-e tovább érlelni.

Felhasználás

Miután összeérleltük a pot pourrit, tegyük szép tálba, ami nem szívja magába az olajat. A maradék pot pourrit légmentesen záródó edényben, hűvös, sötét helyen tároljuk. Az elhasználódott, vagy régi pot pourrit felfrissíthetjük, ha illóolajat csepegtetünk rá, majd néhány hétig érleljük. A keveréket tegyük vissza a tálba, majd a tetejére a látvány kedvéért szórjunk élénk színű virágokat.

Receptek

Fűszer-szigeteki potpourri-alapanyagok:

2 teáskanál őrölt ánizs

1 teáskanál őrölt szerecsendió

1 teáskanál őrölt fahéj

1 teáskanál jamaicai szegfűborspor

1 teáskanál őrölt szegfűszeg

2 teáskanál benzoéfa

25 csepp fahéjolaj

10 csepp gyömbérolaj

1,75 l száraz töltelékanyag (egész csillagánizs, paradió, csilik, fahéjrudak, egész szerecsendió és bakuligubó)

A töltelékanyaghoz felhasználhatjuk azokat a csonthéjasainkat, amelyeket nem fogyasztottunk el karácsonykor, és újakkal helyettesíthetjük azokat az egész fűszereinket, amelyek már túl régóta lapulnak a szekrényünkben.

Keverjük össze a fűszereket és a benzoéfát egy mozsárban. Keverjük bele az olajokat egy mozsártörővel nedves porrá. Mérjük ki a töltelékanyagot egy nagy tálba, és adjuk hozzá az olajos és a fűszeres keveréket. Tegyük a potpourrit fedeles kerámia- vagy üvegedénybe, és hagyjuk benne hat hétig, időnként keverjük meg. Ezután a kész potpourrit lapos tálba tehetjük.

Őszi potpourri

Ennek a potpourrinak a finom, lágy árnyalatai csodálatos módon idézik az őszt narancsszínű és zöld lampiontermésekkel, tölgyfalevelekkel, makkokkal és tobozokkal. A fűszerek és az olajok szokatlan elegye tiszta, erős illatot ad a keveréknek.

Keverjük össze a fűszereket és a benzoéfát egy mozsárban. A mozsártörővel keverjük hozzá az olajokat, így az nedves porrá lesz. Mérjük ki a töltelékanyagot egy nagy tálba, és keverjük hozzá a nedves port. Tegyük a keveréket egy nagy, fedeles kerámia- vagy üvegedénybe, és hagyjuk hat hétig érni, időnként keverjük és rázzuk össze.

Alapanyagok:

1 evőkanál durvára őrölt fekete bors

1 evőkanál frissen őrölt koriander

1 teáskanál őrölt gyömbér

2 evőkanál benzoéfa

20 csepp gyömbérolaj

20 csepp zöldcitromolaj

5 csepp bazsalikomolaj

5 csepp borókaolaj

1,75 liter száraz töltelékanyag (lampiontermés, földicseresznye, tölgyfalevél, makkok,

kis tobozok, aranyszínű gombák)

Falusi kert potpourri

2 csésze rózsaszirom

1 csésze rózsabimbó

2 csésze levendula

1 csésze fehérjázmin virág

1 csésze muskátlilevél

1 csésze szekfű

1 csésze ápolkalevél

1 csésze szarkaláb

1/4 csésze százszorszép

8 borzaskata maggubó vagy komlóvirág

1 evőkanál íriszgyökér

Nyugtató potpourri

2 csésze citromkóró

2 csésze rózsaszirom

1 csésze körömvirágszirom

1 csésze legyezőfűernyő

1 csésze levendulavirág

1 csésze kamillavirág

25 g angyalgyökér

4 evőkanál íriszgyökér

Attól függően, hogy a lakás melyik helyiségét szeretnéd illatosítani, nem mindegy, hogy milyen növényeket használsz a potpourri készítéséhez, és az sem, hogy milyen formában tárolod a színes levélkeverékeket.

A nappaliba érdemes hűsítő-frissítő aromákat használnod, és mindenképpen úgy elhelyezned a színes egyveleget, hogy az egyben dekoratív is legyen.

Tipp:

A nappaliba készítendő potpourrihoz a következő füvekből válogass: bazsalikom, babér, mirtusz, izsóp, citromfű, rozmaring, menta, cipruska, fehér üröm, rozmaring, rózsagyökér, szagos müge, kakukkfű, citromkóró.

A hálószobába készítendő potpourrihoz a következő füvekből válogass: levendula, citromkóró, rózsaszirom, narancshéj, fahéj, szegfűszeg, kakukkfű.

A hálószobában kiemelt szerepe van a potpourrinak, ez a helyiség ugyanis nemcsak a pihenés és az alvás helye, hanem általában a ruhásszekrény is itt található. A potpourrihoz felhasználandó növények között ezen szempontok figyelembevétele mellett válogass! A frissítő keverékeket mellőzd, használj inkább olyan illatokat, amelyek segítenek a nyugodt alvásban.

Gondoltad volna, hogy az illatos, színes növények a konyhában is sokat segíthetnek?

A főzés közben keletkező szagoktól nehéz megszabadulni, a manapság olyannyira divatos illatosítók helyett azonban próbálkozz természetes szagtalanítóval. Bizonyos keverékek a legyek elűzésére is alkalmasak, ráadásul nem csak semlegesítik a szagokat, hanem üdén tartják a konyha levegőjét is. A növényeket tálban is tarthatod, csokorba is kötheted, de bele is varrhatod az edényfogó kesztyűbe! Minden alkalommal kellemes illatot áraszt majd, amikor valami forrót fogsz vele.

A konyhába készítendő potpourrihoz a következő füvekből válogass: bojtorján, gilisztaűző varádics, csombormenta, fekete üröm, fehér üröm, borsmenta, kamilla, kakukkfű, rozmaring.

Kapott még valaki kedvet a pot pourrihoz?

🙂

Ráckeve – a város látnivalói – Csütörtök

Múlik az idő, és lassan érem utol magam, közben csökken a láz. Ha folyamatosan tudtam volna írni, most egy nagyon-nagyon hosszú, részletes és lelkes beszámoló következne, így, ilyen „későn” azonban azt hiszem, már inkább csak rövid felsorolásfélére vállalkozom, vagy inkább csak arról fogok írni, ami még most is lelkesít, erőt ad, éget belülről.

A város szép, és lakosai végtelen szeretettel beszélnek róla, büszkék rá. (van mire)

A kirándulásunkat a Hév végállomáson kezdtük, mert láttam ott egy Életfa Galéria kiírást egy házon, és meg akartuk nézni, hogy mi is lelhető benne. A galéria egy lakás, aminek az „alagsorában” voltak egy festő művei, cseppet sem galéria módon kiállítva, hisz a festő ott lakott, és dolgozott, voltak a falon festmények, és voltak a falnak támasztva a nagyobb festmények. A festő mai, magyar, fiatal művész, Mertl Attilának hívják. A festőművész.hu honlapon megtalálható sok műve. (http://www.festomuvesz.hu/mertl/index.htm)

ÉVI, OKVETLEN NÉZD MEG, JÓVAL TÖBB FESTMÉNYT LEHET LÁTNI, MINT AMENNYIT A GALÉRIÁJÁBAN LÁTTUNK!

Nagyon-nagyon megfogott szinte az összes festménye, és nagyon-nagyon szeretném, ha megtalálná azt a támogatót, vagy azt a lehetőséget, amivel ismertebbé válhatna. Kicsi gyerekei vannak, akiknek az a szállóige, hogy „majd, ha apa híres festő lesz”. Hát, adja Isten, hogy így legyen.
Attila azért nevezte el Életfa Galériának, mert meglátja a fűben, fában, kőben az életet, és képzeletben kibontja azt, majd festmény lesz belőle. Főleg a fákat szereti ebből a szempontból, és ez volt az alapja a négy évszak, és a három napszak megfestésének is. Alapítványi támogatással járt kint Egyiptomban is, és nagyon jól ábrázolta, hogy milyen az, amikor egy vízparti ember a sivataggal találkozik, és annyi vörös színnel, amennyivel addig nem.

Második állomásunk a Savolyai kastély volt, be is sétáltunk, és körülnéztünk. Sajnos termei zárva voltak, pedig a teremnevek alapján szerettem volna körülnézni.

Fotóztam egy-két emlékművet, ezek azonban akkora benyomást nem tettek rám, hogy fejből mondjam: melyik miért, kiért emeltetett, és most már nincs is nagy kedvem utánuk kutatni, bocs, ezekről való beszámolóm kimarad.

A harmadik igen jelentős állomás a Galéria volt, melynek létrejöttét Patay László festőművész szorgalmazta, és kb. nyolc képet adományozott a képtárnak. Már a képek is elbűvöltek, ki lehet jelenteni róla, hogy fényfestő, de nem abban az értelemben, hogy mindenféle színt és fényt fest konkrét ábrázolás nélkül, hanem nála a tájakon is megjelenik mindenhol a fény. Ez így olyan kevés, olyan hétköznapi, látni kellene a képeit. Rengeteg freskót, és szekkót készített templomokba – nem tudom, hogy ez neki egyedi specialitása volt-e, vagy gyakoribb technika, és én hallottam csak most róla, de Évivel együtt elképedtünk, amikor meghallottuk (később a katolikus templomban), hogy a szekkóhoz (írják még secco-nak is) több mázsa tehéntúrót használt fel a festékek kikeveréséhez. A freskó és a szekkó között az a különbség, hogy a freskót nedves falra festik, a szekkót szárazra, egyik ha jól emlékszem, akkor olajbázisú, a másik vizesbázisú. (ez nem biztos)
Tehát képtár, ahol láttam, hogy van már neki két prospektus jellegű, füzet nagyságú kiskönyve, és van albuma is. A két kiskönyvet nem tudtam megvenni, mert nagy pénz volt nálam, és a tárlatvezető nem tudott felváltani, (azóta már megvan) az albumot pedig azért nem vettem meg, mert annak ára kicsit sok volt a pénztárcámhoz képest, de nem nem nyugszom addig, míg be nem vadászom egyszer. Majd felhívom Ráckevét, a Galériát, és megrendelem, ha lehet náluk olyat.
Az az úriember, aki itt mesélt nekünk a Galéria születéséről, és a látható képekről, elmesélte a János vitéz szökőkút történetét is (később néhány szóval majd én is megemlítem)

A következő nagy hatású nevezetesség a szerb templom volt. És a hatás ismételten leírhatatlan. Egy idősebb néni fogadott minket, sőt, a belépési díj beszedése után még idegenvezetést is tartott. A templom az 1400-as években épült Magyarország legrégibb görög-keleti temploma, a többi inkább az 1700-as években épült. A különlegessége, hogy a harangtorony különálló magától a templomtól. (és kékre festett)
Ráckevén össz-vissz 8 fő gyakorolja még ezt a vallást, és van úgy, hogy a pap egymagában misézik. A mostani pap nem tud magyarul, (nem is nagyon akar tudni) csak angolul és szerbül, az előtte levő pap halála után az oltár közelébe nem mehetett senki, el is van/volt zárva a többi résztől. Van még egy kisebb zug, ami hasonlóan lezárt, szintén kb. azóta, „ajtaja” mögött (lengőajtó) a felújításra szánt padok, egyebek. A görög templomban minimum egy óra, de inkább kettő a liturgia ideje, nagyobb ünnepeken három is lehet, és ezt az időt a hívőknek állva kell eltölteniük. Idősebbeknek van a fal mellett pad, ami úgy van kiképezve, hogy amíg bírják, addig állnak „benne”, és támaszkodhatnak karfára, ha nagyon elfáradnak, akkor leülhetnek egy kicsit, de később ismét fel kell állniuk. A nők és a férfiak külön helységben vannak.
Amikor a katolikus templomot restaurálták, a pópa (asszem így hívják) meghívta a katolikus papot, hogy tartsa meg a szertartásokat a szerb templomban ez idő alatt. Hálából Patay László a katolikus templom falán megfestette a szerb templom egy kicsi részletét. (erről lejjebb még lesz szó)
A templom gyönyörű, fényképeket nem lehetett csinálni, (kettőt engedett a néni, abból egy homályos lett) de vettünk képeslapot róla.

A református templomból nem láttunk semmit, így kívülről fényképeztem le. Valahogy megszoktam, hogy a református templom általában kisebb, mint a katolikus, és szerényebb kinézetű kívül/belül, itt mintha fordítva lenne. A református templom hatalmas, magas, és a katolikus a kisebb, és szerényebb.
A református templom zárva volt, és hiába zörgettünk, nem nyittatott meg számunkra.

Annál inkább a keresztelő Szent János katolikus templom. Egy bácsi kint ült előtte a padon, és amikor beléptünk, utánunk jött, és ismét kaptunk idegenvezetést. Persze előbb észhez kellett térnünk az ámulatból, mert ami a szemünk elé tárult, olyat még nem láttunk. A templom fala, és „plafonja” Bibliai jelenetekkel volt tele, de mai szemmel nézett képekkel, nem az ősrégiekkel. (Nem tudom másképp kifejezni) A templomot Patay László szekkói díszítik, itt tudtuk meg, hogy mázsaszám hordták a túrót a festékek kikeveréséhez. A templom különlegessége, hogy a plafonja nem boltíves, hanem teljesen egyenes, sima, és erre nagyot lehetett álmodni. A jelenet, ami a plafonon teret kapott: Jákob álma.

A bejárat fölött élénk, és sok színnel ábrázolva, ahogy Jákob egy kőre hajtva fejét alszik, és álmában megjelenik neki az angyal. A lajtorja a bejáratnál még széles, és ahogy halad az oltár felé, úgy keskenyedik, így érzékeltetve a magasságot, ahonnan leereszkedett az angyal a többi angyal közül.

A színek a bejárat felett még – ahogy mondtam – élénkek, sok a piros, zöld, így érzékeltetve a földi világot, az oltár felé haladva fogynak a színek, egyre több a fehér, és egyre több a fény, hisz a létrának az a fele már az égben van, magasabb szférában, ahol több a fény. (mármint a festett fény)

Az oldalfalakon a 12 stáció úgy van megfestve, hogy egy képen egyszerre három vagy négy stáció van ábrázolva, szinte átolvad egyik a másikba. Szintén az oldalfalakon kaptak helyet az oltár közelében az egyházi személyek, a bejárat közelében a világi személyek képei. Külön csoportban voltak ábrázolva tehát a templom eddigi atyái, külön csoportban voltak megörökítve azok, akik támogatták a templom restaurálását, és akik restaurálták a templomot (a festő és kilenc tanítványa). Külön csoportban Ráckeve történelmi személyiségei pl. Savolyai gróf, egy tanár, stb. (bevallom őszintén, hogy már nem tudom, hogy kik voltak, a bácsi mindenkiről tudta, hogy kit ábrázol, és itt volt egy részlet a szerb templom freskóiról, a pópáról, és a katolikus papról együtt).

Ezt követően már csak egy torony maradt hátra a négyből, ez pedig a városháza tornya. Érdekessége, hogy azon a héten nyílt meg a rá épített kilátó, ahonnan kicsit felülről lehetett Ráckevére nézni, bár korántsem volt olyan magas, mint bármelyik templomtorony.
Ez aztán jól „megszívatott” engem, mert először falépcsőn indultunk felfelé, aztán a falépcső átváltott vaslépcsőbe, és csigába. A frász tört ki rajta!

Fent nem volt nyitva az ajtó, így az erkélyére nem tudtunk kilépni, de az ablakokat ki lehetett nyitni, így készítettem néhány fotót. (nem ezet, ez a hídról készült, ami olyan, mint a győri Rába híd) Amikor visszamentünk, a fiatal kis hölgy, aki beengedett minket, oda akarta adni a kulcsot, hogyha akarunk, visszamehetünk, és kimehetünk az erkélyre, de nekem ehhez aztán már nem volt sem kedvem, sem erőm, örültem, hogy épségben leszédelegtem a csigán, és csöndesen vártam, hogy kiálljon a lábamból a görcs.

János vitéz szökőkútját azért nevezik János vitéz kútnak, mert a történet alapján Petőfi egy Ráckevén élő vitéz élettörténetét szőtte bele János életébe. Ennek a vitéznek is volt Iluskája, akit el kellett hagynia, mikor katonának állt, és amikor „leszerelt,” emlékérmet kapott a püspöktől (?). Ez az emlékérem még ma is a család birtokában van. A történetet Petőfi Jókaitól hallotta, aki egy kollégiumban lakott egy ráckevei tanulótársával, és egy esti anekdotázás keretében mesélt Jókainak a vitáz életéről. A kút oldalán ennek a vitéznek az életeseményei vannak ábrázolva.

A mese nem éppen sorrendben történt, hanem inkább félig sorrendben, félig a rám gyakorolt hatások alapján.
A révhez menet még a Duna parton megnéztük a város legvirágosabb utcáját is, gyönyörű volt az is. (rajta volt a kerítésen a tábla)

Egész nap úton voltunk, nem sok időt töltöttünk a szigeten, azért én még egy kicsit rajzolgattam:)

Címkefelhő