amit megkötsz az égben, azt megkötöd a földön is – másképpen: amint fent, úgy lent

Archive for the ‘rajz’ Category

Hírek – rólam – és rajzgyakorlat

A nagy hír az, hogy nincs hír…

A héten már mentem dolgozni, de jól még nem vagyok. Nem csak a derekammal és a lábammal van baj, hanem a lelkivilágommal is. Értem én, hogy az orvosok szerint ezzel – mármint a dupla gerincferdülésemmel – kell együtt élnem, de valahogy nem sikerül elfogadni, hogy ez fájdalommal is jár, hogy rendszeresen lezsibbad a lábam, és hogy ezen nem lehet már segíteni. Kaptam a barátnőmtől tisztességes masszázst, néhány tornagyakorlatot, de ami évekkel ezelőtt elindult, hogy nem szeretek tükörbe nézni, az most is fennáll. A reumatológus írt ki derékszorítót, és azt mondta, ezt már mindig hordani kellene. Teljesen vicces, mert már egy hét után kiment a formájából, hisz az úszógumijaimon visszapöndörödik, és semmit sem tart a gerincemen. Ezt ruhán felül hordani képtelenség. Alatta még inkább. Teljesen torznak érzem magam.

Itthon voltam majd’ két hónapig, és nem volt lelkierőm rajzolni, vagy bármi más kreatív dologgal foglalkozni. Tegnap és ma viszont már muszáj volt színeket látni, és rajzolgattam, próbálgattam a pasztellkrétámat, kevés sikerrel. Nézegetem a blogokat, találtam egyet, amit egy 60-70 év körüli hölgy vezet, három-négy éve kezdett el rajzolgatni, – szintén pasztellel – és csak ámulok, hogy mit tudott már az első lépéseknél. Jó lenne, ha ismernék valakit a közelemben, aki szintén rajzolgat, és együtt próbálgatnánk apró fogásokat, valakit, akit meg lehetne kérdezni: te hogy csinálod? Ezt hogy kell? Na, ilyen embert nem ismerek…

Eszembe jutott, hogy két pasztell készletem van, egyik lágy, a másik kemény kréta. A keményet nem használtam eddig, mert nem lehet olyan jól keverni a keménysége miatt a színeket, de rajzolni sem nagyon, mert szögletes rúd, aminek nincs hegye, hogy időnként vékony vonalat lehetne húzni vele. Olyan, mint az iskolai táblakréta. (A lágy is ilyen, csak nem szögletes.) Eddig sajnáltam eltörni őket, mert mi lesz, ha úgy sem tudom használni, és csak tönkreteszem. A lágy krétát meg sajnáltam is volna, mindig ott a félelem bennem: nem lehet csak úgy próbálgatni, mert gyorsan elfogy, és nem lesz pénzem másikra.
Mivel a keményebbet úgysem használtam, a napokban vettem a bátorságot, és törtem le belőlük egy kis darabot, amit el lehet fektetni a lapon, és úgy dolgozni vele. Egy kicsit próbálgattam, hogy mit tud,- illetve mit tudok én – végül papírra vetettem egy virágcsokrot.

A próbák: színek és vonalak:

A lágy krétával ezt rajzoltam:

 

A kemény krétával pedig a próba után ezt:

 

A képen a színek nem jók, mert tisztességes fényképezőgépem sincs, a sárga túl sárga a képen, ennyit nem is vittem fel a papírra, a vörös viszont ilyen vörös. Nagy buli volt a krétadarabot a saját tengelye körül megforgatni, és lám, szírmok és virágok lettek belőle:)

Ahogy most elnézem a színpróbát, pont úgy néz ki, mint a gerincem… elcsúszott csigolyák közé préselt fájdalom, ami kitörni szeretne:( 

Reklámok

Csendélet

Nem csak gyümölcsös, és virágos lehet, ahogy a lenti rajzok is mutatják.

Nekem attól csendélet, hogy csendet, nyugalmat, mozdulatlanságot árasztanak magukból. Ezért abban egyetértek Ancsával, hogy egy nagyon tarka gyümölcs- vagy virágkosár túl harsány – számomra legalábbis – ahhoz, hogy csendet sugározzon.

Ahogy elnéztem ezeket a képeket, az jutott eszembe, hogy a konyhában a túlnyomóan kék csempe mellett van még egy kis szabad falfelület, ami napsárgára van festve. A kezdete óta viszket a kezem, hogy össze kellene “firkálni” a falat valami hasonló képpel – de sajnos nem lehet:(

Ahol szobafestő és mázoló lakik, – aki kifestette és csempézte nekem a konyhát – ott a falhoz nyúlni életveszélyes és tilos…

Aztán ma megláttam a gyúrótáblát… annak a hátuljára is lehetne valamit alkotni:)))

Vágódeszka

Kitaláltam Ancsának, hogy a vágódeszka egyik felét lehetne rendeltetésszerűen használni, de a másik felére égethetnénk valamilyen mintát, így amikor használaton kívül van, a másik fele díszként funkcionálna.

Ötleteltem egy kicsit, és rajzoltam, lehet válogatni, melyik kerüljön a deszka hátlapjára:))

Az ötletek félig-meddig a netről származnak, végignéztem a csendéletes képeket, és végül megrajzoltam a sajátomat a látott képek alapján, némi módosításokkal, vagy simán kútfejből. Tudom, hogy Ancsa nem szereti a gyümölcsös csendéleteket, ezért igyekeztem másfélét rajzolni. A sárga szín a fa színét jelképezi, a barnás árnyalatok pedig az égetett mintát.

 Viszont ennyi földszín után muszáj leszek rajzolni egy kis kéket:)))

 

kékesfehér

Ami annyira fehér, hogy csak kéken lehet ábrázolni:)

Ma ilyen hangulatban voltam…

Egész nap téli tájképeket nézegettem, amikor megálltam munka közben egy kis pihenőre.

Szerettem volna kipróbálni azt is, hogyan kell rajzolni fehérre fehéret úgy, hogy belevesszen egy-egy vonal, de ez nem sikerült.

Hiába na, nem vagyok jóban a fehérrel, ez látszik a felhőkön is:)

Már megint az eget rontottam el, pedig a legszebb képeket szép nagy felhőkkel lehetne rajzolni…

 

 

Önállósodás

Az egyik videón elképedve láttam, hogy a festő a főúttól nem messze leült egy mellékutcában, és a családi házak fölött elvonuló felhőt rajzolta meg, amibe belenyúlt egy magas fa. Láttam a videón, ahogy elsuhannak a főúton az autók. Amikor kész volt a felhőkkel, lerajzolta a fát/fákat, és a végén a felhő alatt elfelezte a papírt. Azt hittem, arra a halvány vonalra fogja a házakat rajzolni, de elképedve láttam, hogy a vonal fölött maradt az égbolt, alatta pedig a fák közé egy tisztást színezett – pasztellrajzról van szó – fű, és apró bokorfélét tett még rá. És kész volt egy gyönyörű tájkép, házak, emberek nélkül, hatalmas felhővel, fákkal.

Ez adta az ötletet, hogy a régi fényképeimet nézegetve – rajzolnivalót kerestem, hisz sok videón láttam, hogy fotó alapján festenek, rajzolnak, igaz a végeredmény teljesen más, mint ami a képen van – hogy két fényképből és félig-meddig kútfőből egy képet rajzoljak.

A valóságban a fák mögött emeletes lakóházak magasodnak, és két ház között egy apró kis résen keresztül látok át a budai hegyekre. A hegy mögött pedig csodálatos naplementék szoktak ragyogni.

Most én is kihagytam a házakat, maradt a hegy, a fák, és a naplemente. Az égboltot az egyik képről néztem, a másik képről pedig a fákat. Ha a fákat nézem, nem látni a hegyet, ha a hegy felé fordulok, nem sokat látni a fákból, ezt hoztam össze.

A fotók megint csak nem lettek a legjobbak, pedig fényképeztem a fényképezőgéppel, és a mobillal egyaránt. Mind a kettő más színt részesített előnyben egy másik szín hátrányára, és ahány beállítás, annyiféle színű lett a kép fotózva. Végül az alábbi mellett döntöttem, még ez közelíti meg a legjobban a rajz szerinti színeket.

Ez lett belőle:)

Szénceruza

Vele sem  sem találkoztam még, bár már régóta szemezek vele… 

Ma volt először a kezemben, és tettem egy próbát. Nem rossz, de mint mindent, ezt is gyakorolni kell. Az olaj pasztelt is kipróbáltam, de – lányom szerint nem rossz – én inkább mégsem teszem fel. Hasonlóan működik, mint a pasztel, lehet kenni, de mégis egész másképp kell, lehet vele bánni. Néztem a videókat ismét… hm… azért úgy könnyű vékony és egyenes vonalat húzni, ha a krétát átváltják pasztelceruzára. Az olajpaszel pedig hegyezett volt. Nekem nincs is olyan hegyezőm, amivel meghegyezhetném – bár talán lehetne késsel is – amikor megkaptam már gondoltam rá, csak épp a hegyezőm mérete nem volt jó hozzá. 

Sajnos a fényképezőgépem nem a legjobb, (ezzel a szemmel kell nézni a lenti rajzokat is) így a fekete-fehér képet barnás színre fotózta, és a fotoshop sem tud most működni, mert kevés a lemezterület a számára. (most fut a töredezettségmentesítés) 

 

 

 Közben sikerült sok-sok süti és állandó tárhely törlése után behívni a fotoshopot, és az eredetihez hasonló képre javítani a rajzot. Ilyen lett. Jobb, mint az előbbi, nem? 🙂

Pasztelhangulat

Ma ellenállhatatlan kényszert éreztem – sok-sok youtube-s videó megcsodálása után – hogy rajzoljak egy kicsit, pasztelkrétával:)

A kinagyítást nem javaslom:) 

Címkefelhő