amit megkötsz az égben, azt megkötöd a földön is – másképpen: amint fent, úgy lent

Archive for the ‘önismeret’ Category

„Meg fogod tudni oldani” – asztrológiai képletelemzés és önismeret

Nálam papírból vannak a tantuszok. Lassan esik le, mint a hulló falevél. Két hónapja is annak már, hogy asztrológusnál voltam. Akkor azt mondta, hogy beáldoztam magam, de lassan már vége, még egy-két év. Bólintottam rá, felfogtam, valahogy nem volt újdonság, csak egy kis tudatosítás. Fátylat rá, lépjünk tovább.

Volt abban az elemzésben egy másik mondat is: meg fogod tudni oldani…
Ez volt a legtöbbször a válasz a kérdéseimre, és akkor erre is rábólintottam. Igen, eddig is így volt, még büszke is voltam magamra, adtam magamnak egy kis vállveregetést.

A napokban földet ért a papírtantusz.

Meg fogod tudni oldani – mert mindig lesz valami szar, amit meg kell oldani – jött a mondat kiegészítése részemről, mint felismerés. Ha nem másokért kell áldozatot hoznom, akkor magamért. A magam álmából, vágyából, tervéből kell áldozatot hoznom magamért, hogy kikeveredjek valamilyen aktuális állapotból, helyzetből. Soha nem lesz vége. A nyolcas házas Nap már csak ilyen.
 Már, akinél… van, aki tudatosan nem vállalt fel és nem hozott meg áldozatot másokért, mert mindenki vigye a saját batyuját. Ennél sokkal szebb volt a megfogalmazás, és egyet lehetett vele érteni, de az ő nyolcas házas Napja valószínűleg nem ugyanazokat a fényszögeket kapja, mint az enyém. Na, ez volt az a felismerés, ami az előző bejegyzésben említett légzőgyakorlatokra hívta fel a figyelmemet.

És ez a négy szó azonnal aktiválta a Mars-Plútó fényszögemet, a háttérben rejlő Lilithel együtt. Az átkozódásnak olyan fokára emelt, ami becsületére válna egy temperamentumos olasz/spanyol/roma asszonynak is. Ez a fényszög már csak ilyen. (igaz, ez az a fényszög, ami azt mondja: meg fogod tudni oldani – csak előtte elátkozzuk a jó édes anyját is annak, aki miatt már megint meg kell valamit oldani).

Egyszer kaptam egy elemzést egy asztrológustól – inkább nem reklámoznám, jó asztrológus, de néha szerintem több kárt okoz egy-egy iránymutatásával, mint amennyi segítséget ad – az elemzésben arra hívta fel a figyelmemet, hogy olyan pusztító sötét erők lakoznak bennem, ami ha átkozódás, és indulat formájában kitör, világégést, robbanást is okozhat. (kicsit viccesen hangzik, de van benne valami)

Ez is a Mars-Plútóhoz tartozik. Eddig még csak töredékét mutattam meg a környezetemnek – a többi magamban hangzott el:))

Nem sok kell ahhoz, hogy hangos legyen.  

Sírjak, vagy nevessek? Jelenleg az elsőre áll a szám…

Ebben a hónapban talán megoldottam. És a következőben? És utána? És utána? Kiürülőben a fegyvertár…

Reklámok

Asztrológia – elemzés

Nem én elemeztem, engem elemeztek. (A képlet nem az enyém, netről származik) Ez az évem a Szaturnusz második visszatéréséről, és annak hatásairól szól. Az első visszatérése elég mozgalmas volt. Költöztünk, visszatértem gyesből a munkahelyemre, munkahelyet váltottam abban az évben kétszer, és elkezdtem az esti iskolát. Hasonló évre számíthatok most is, esélye lehet egy költözésnek, valamilyen mozgásnak az otthonban, a családban, a munkahelyen, és esélyes lehet egy párkapcsolat. Várható egy hagyatéki tárgyalás, és mindezek a lehetőségek a lassú haladású bolygók miatt kb. ősztől kb. két évig érvényesek. Elképzelhető ismét egy unoka érkezése is:) Ugyanezeket mondta az éves Tarot kivetésem is.

Pontosításra került a képletem, ami elméletileg már pontosítva volt, de nem igazán stimmelt. Most az Uránusz bolygó az ascendensemre került, és ez nekem nagyon tetszik, sokkal jobban kifejez engem, mint egy 1. házas Uránusz. Váratlan, hirtelen, kiismerhetetlen… (és időnként hisztis)  

Néhány szóval összefoglalásra került az életem is. Időnként olyan kifejezéseket használt az asztrológus hölgy, ami sokban segítette – mondhatjuk, hogy elmélyítette – némely dolog megértését. Így pl. azt mondta, hogy ezzel a Napállással beáldoztam magam a családért. És ez teljesen mást jelent, mint ahogy eddig bennem fogalmazódott meg. Nem is olyan régóta azon gondolkodtam, hogy hosszú évekig azt sem tudtam, hogy létezem. Úgy fogalmaztam meg, hogy áldozatokat hoztam, és ez nem ugyanaz, mint a beáldoztam, feláldoztam magam. Természetesen ez nem volt tudatos, nem volt szándékos áldozathozatal, mert akkor tudtam volna, hogy adok magamból valamit valamiért, valakikért, hanem ösztönös, és a teljes önmagamat áldoztam fel, nem léteztem önmagam számára. (Valószínűleg másként nem is tudtam volna végigcsinálni). Ha jól belegondolok, akkor gyerek- és tini koromban a bátyámért és anyuért, aztán a saját családomért. Most lesz itt lassan az ideje, hogy ennek vége legyen, igaz, még nem ebben az évben, hanem 58-63 éves korom körül, amikor visszavonulok a világból, mondjuk úgy, nyugdíjba megyek, az is kb. erre az időre tehető majd.

Viszont, ha ilyen bolygóállásaim vannak, akkor nagyon kell figyelnem, mert ez akkor is hajlamosítani fog az áldozathozatalra, amikor arra már talán nem is lenne szükség, vagyis nem lesz mögötte kényszer.

Így legalább megtudtam, hogy a 8. ház nem csak a veszteségek életterülete, hanem az áldozatok, áldozathozatalok életterülete is. Ez hatalmas felismerés számomra.

kiszúrja a szemem…

… mégsem látom – üzeni az árpa a szememen.

lehet benne valami, mert az Üzen Ő-ben is az akasztott lapját kaptam, és a hozzá íródott szöveg is pont erről szól.  Szemléletváltás – hol, melyik életterületen, miben, hogyan, mit? Ha én ezt meg tudnám fejteni…  

Paradoxonok

1.

Súlyom átlépte azt a határt, ami még a normális közé sorolható, magyarul meghíztam egy kissé, és a túlsúlyos kategóriába sorolhatom magam.
Ha tükör elé kerülök, mindig megdöbbenek, mert ellentétben a többi nővel, én nem érzem magam kövérnek, és a belső képem szerint nem is így nézek ki, ahogy, ott még a normál súlyú önmagam látom.
Próbáltam magamra hatni pozitív állításokkal a súlyom érdekében, de nem működött. Ma rájöttem, hogy miért nem működik. Ha egyszer a belső képem szerint normál súlyú vagyok, hogy a fenébe győzzem meg magam arról, hogy normál testsúllyal rendelkezem? Épp csak vissza nem dumálok magamnak, hogy mit akarsz, hisz az vagyok, hát nem látod?

2.

 Egy vagy két évvel ezelőtt vettem festéket magamnak, hogy tanuljak festeni.
Utána nem nyúltam hozzá, csak nézegettem, mert nem tudok festeni.
Gyakorolni kell, igen, de drága a festék, nem pazarolhatom el holmi maszatolásra.
Majd, ha megtanultam festeni, akkor használni fogom a festéket.  

De ha nem használom, hogyan tanulok meg festeni?


Blog és honlap ajánló

Nemrégiben Mucus naplója honlapról átemeltem ide Byron Kathy „Négy kérdés” könyvéből egy idézetet. Tegnap nemcsak egy idézetbe, hanem egy egész kivonatba botlottam Azur Elefánt honlapján, ahonnan egyenes út vezetett Az Önmunka honlapra, onnan pedig a Kincs ami van honlapra.

Ajánlom ezeket a honlapokat azoknak, akik úgy érzik, „hiányállapotban” vannak, élnek.

Az egyik honlap alján megtaláltam a „kedvenc” idézetemet: ami van, az van. Amim van, arra szükségem van, amim nincs, arra nincs szükségem.

 

Lépések

Azt vettem észre, hogy független az MBT cipőben való járástól, én anélkül is valószínűleg a külsőtalp élen közlekedtem, csak nem annyira erőteljesen, mert a cipők sarka nem kopott úgy el. Mostanában fedezem fel azt, hogyha a talpam közepére szeretném helyezni a testsúlyt, akkor úgy érzem magam, mint akit a földbe betonoztak. Sose gondoltam volna, hogy ennyire súlyos vagyok, vagy súlyosak a lépéseim, vagy nem is tudom, de most ismerkedem az édes anyafölddel, annak vonzerejével. Nem is csodálom, ha eddig azt mondták, hogy nem vagyok elég földelt. Hogy is vehettem volna fel a kapcsolatot a földi energiákkal, ha egyszer igyekeztem minél kisebb felületen érintkezni vele, mintha semmi közöm sem volna hozzá…

Érdekes egy tapasztalat, de nem sorolnám a kellemesek közé, mert így határozottan érzem a súlyosságomat, a test, az anyag súlyát, és minden illúzióm szertefoszlott arról, hogy kb. 80 kilósan könnyedén lebegni lehet. Hát, nem, azt nem lehet, de legalább határozottabban állok a lábamon, ami nem megvetendő, ha az egyensúlyérzékemet nézem.

Ismét kincs – Bach virágterápia

Képet csak azért nem teszek most fel, mert nincs nálam a fényképezőgép, éppen parlamenti felújítást fényképez:)

A kincs pedig nem más, mint Bach virág esszenciák, egy teljes, originált készlet! Az értéke 36.000.-Ft, rákerestem a neten, – így fotót is találtam róla:) És még könyvet is kaptam hozzá. Ismerősöm úgy hívott fel, hogy kérem-e, vagy kidobja a „kukába” – ezt a kincset, ami neki természetesen már nem kincs, ha meg tud tőle válni. (Cserébe elemeztem neki, és tanítom)

Ámuljatok, és bámuljatok, én is azt teszem:)))

Azonnal teszteltem is a kivetésemet, és az esszenciákat. Igaz, még nem készítettem el a keveréket, de el fogom készíteni, és úgy szedem be, mint a kisangyal.

Az éves Tarot kivetésem alapján néztem meg, hogy melyik Bach virágra van szükségem ebben az évben, mert a Szellemi Piramis Tarot ezt is meg tudja mutatni.

A megdöbbenésem határtalan volt.

Hét fő kategóriába vannak osztva a cseppek, aszerint, hogy mikor, mire használhatók, stb.

Ez a hét fő kategória: félelem, bizonytalanság, a jelen történései iránti érdektelenség, magányosság, külső hatások iránti túlérzékenység, kétségbeesés, és mások boldogulása miatti túlzott aggódás. A javasolt virágokkal szinte mindegyik csoportot megcéloztam, kivéve a magányosság csoportot. Azt hiszem, a szavak magukért beszélnek.

A javasolt keverék:

Vadalma – kétségbeesés
Magyal – külső hatások iránti túlérzékenység
Gyertyán – bizonytalanság
Vörösvirágú vadgesztenye – félelem
Olajfa – történések iránti érzéketlenség

Ezt a keveréket szinte mindenkinek lehetne talán javasolni a mai világban.

Időnként kellett keresgélnem a leírás soraiban, és magamban, hogy hol van az az energia, amiért szükségem van rá.

Röviden, hogy melyik mi célt is szolgál:

Vadalma:
A megtisztulás virága.

Ha az ember képtelen megfelelni a környezet elvárásainak, – tökéletességre való törekvés – akkor bűnösnek, piszkosnak, rendetlennek, esetleg tökéletlennek érzi magát. Megpróbál megfelelni, mindent elkövet, amit csak tud, de érzi, hogy legbelül nincs rendben valami, és a belső káoszt, a meg nem felelést rendrakással helyreállítani. Akkor érzi jól magát, ha rend van. Elveszti a fontos dolgok felismerésének képességét, elveszik a részletekben. Ez gyökerezhet a problémák felett érzett tehetetlenségben, vagy az elhagyatottság érzetében.

Ezt máris kipipálhatjuk, van benne valami. Ha nem is akarok megfelelni, de minden felém irányuló túlzott – vagy mennyiségben, vagy minőségben – elvárás blokkolhat.

Magyal:
A szívet megnyitó virág.

Azoknak, akiken időnként eluralkodik a féltékenység, irigység, bosszúvágy, vagy a gyanakvás. Belül sokat szenvedhetnek, pedig gyakran nincs is valódi okuk a boldogtalanságra. A sok csalódás miatt elhatárolódik, elszigeteltnek érzi magát, jellemében túlzott reakciók, düh, káröröm, irigység jelenik meg. Úgy érezheti, mások veszélyeztetik boldogságát, és csak így védheti meg magát. Említi a féltékenységet, bosszúvágyat, szeretetlenség érzetét, de ezeket eddig nem találtam nagyon jellemzőnek, még akkor sem, ha elismerem, hogy bosszúvágy bizony tud lenni bennem, és indulat.

Ez viszont már elfogadható: az ilyen állapotban levő belső frusztráltságának enyhítésére gyakran csendes pihenésre, békés környezetbe vágyik. Ha mindezek elérhetetlennek tűnnek, hajlamos a zavar okát a külvilágban keresni, annak ellenére, hogy a reakciók egyensúlyban tartása nagymértékben tőle függ.

Csak fél pipát kap egyelőre, még nem találtam meg a helyét.

Gyertyán:
A tetterő virága.
Azoknak, akik úgy érzik, hogy nincs elegendő fizikai vagy szellemi erejük és kitartásuk ahhoz, hogy tovább cipeljék a vállukra nehezedő terhet. A mindennapi élet gondjai túlzottnak, megoldhatatlannak tűnnek számukra, jóllehet, feladataikat általában sikerrel teljesítik.
Annak ajánlott, aki elfáradt a hétköznapoktól, ernyedt és kimerült. Életéből eltűnik a változatosság, belefárad a mindennapok egyhangúságába, a fárasztó mindennapi teendők elől betegségbe menekül. Általában nehezen kel fel, a munkába menést, és mosogatást is nagy feladatnak érzi. Az embernek kétségei támadnak afelől, hogy van-e elég ereje és képessége az élet és munkája folytatásához.

Hú, ez nagyon talált, legszívesebben kimásoltam volna az egész könyvet, nem csak néhány gondolatot.

Vörösvirágú vadgesztenye.
Az önállósodás virága.
Azok számára, akik rettenetesen féltenek másokat, szeretteik miatt sokat szenvednek, gyakran attól tartanak, hogy valamilyen szerencsétlenség történhet velük. A mások boldogulása iráni túlzott aggódás ellenszere. Másik jellemzője, amikor valaki egy bizonyos személytől nem tud igazán elszakadni, érzelmi szimbiózisban él vele, fél leválni róla, fél az önállósodás útjára lépni, és félti a másikat az önállósodástól. Nem képes elengedni a másikat. Helyzetét gyakran megnehezíti a gondviselésbe vetett hit hiánya. Majdnem jobban szenved a mások problémái miatt. Gyakran szülő-gyerek kapcsolatban alakul ki, saját maga élete helyett a másikét kezdi élni.

Ez nagyon durva volt! Hatalmas felismerés, hogy bizony, bármilyen keménynek is mutatom magam, akár látványosan tördelhetném is a kezem, és bizony léteznek azok a bizonyos rémképek is, a „jaj mi lesz vele”. Ha belegondolok, hogy hányszor kértem már ki magamnak azt, hogy én nem vagyok olyan aggódós fajta… Nem hát, mert elnyomtam, és magamnak sem mutattam.

Olajfa
A megújhodás virága
Azoknak, akik testileg, lelkileg sokat szenvedtek, s annyira kimerültek, hogy úgy érzik, nincs energiájuk további erőfeszítésekre. A kimerültség ellenszere. Ha az ember sokat és keményen dolgozik, miközben csak kis időt fordít pihenésre, akkor előbb vagy utóbb energiahiányos állapotba kerül. Nehezen birkózik meg a mindennapokkal, érdektelenné válik, és semmi másra nem vágyik, csak pihenésre. Az erőtartalékok kimerülése miatt az illető visszahúzódik, hogy maradék energiáit védje, ami elengedhetetlen az „élet átvészeléséhez”. Képtelen új dolgokba fogni, a kisebb tennivalóit sem képes elvégezni. Az olajfa esszenciája azáltal, hogy segíti a mély és pihentető alvást, képes a fáradt testet és lelket egyaránt új erővel feltölteni.

Hát, mit mondjak, leesett az állam. Attól is, amit a Tarot tud, és attól is, amit a Bach cseppek tudnak, mutatnak. Úgy foglalhatnám össze, hogy vagyok egyszer én, aki olyan érzékeny a környezeti energiákra, emberek kisugárzására, hogy képes mindent nem csak megérezni, hanem átvenni is, erre utal a napjegyem és az ascendensem is. Annyira benne él mások energiáiban, hogy szinte a magáénak érzi. Vagyis képes minden negatív energiát magára venni, vinni, cipelni, míg össze nem roskad alatta. Nem véletlen használják az ilyen embereket lelki szemetesládának. Az egyik kiönti a szívét, és megkönnyebbül, a másik tudattalanul magára veszi, és cipeli, megoldást keresve a másik számára. Ebben az egészben benne van a mások iránti túlérzékenység, az aggódás, féltés, mit féltés! Rettegés, hogy mi lesz a másikkal, mi lesz a gyerekkel, mi lesz a… Így aztán persze, hogy a sok felvállalt feladattal együtt túlterhelt lesz, kimerült, és ennek következő lépése aztán az önvédelem, a szervezet, a lélek önvédelme, a látszólagos érzéketlenség.

Muszáj lezárni, bezárni, kemény falat húzni, hogy ne sérülhessen az ember. És erre szoktam én azt mondani, hogy olyan érzéketlen vagyok, mint egy fatuskó. Az életben maradáshoz szükséges fal, ahelyett, hogy azt tanulnám meg, hogyan ne vegyem magamra mások terhét, legyen az akár a gyerekem, akár a kolléganőm, akár az ügyfelem.

 

Sürgősen el fogom készíteni a virágkeveréket, csak azt az irigységeset hagyom talán ki, az nem olyan nagy telitalálat, nem nagyon érzem – most még – a magaménak.

Címkefelhő