amit megkötsz az égben, azt megkötöd a földön is – másképpen: amint fent, úgy lent

Archive for the ‘munka’ Category

Nők…

Tegnap Főnökasszonyom déltájt végigszaladt az irodákon, és jelezte, úgy készüljünk, lehet, hogy bombariadó lesz. Kérdéseinkre nem tudott választ adni, vagyis ő sem sokat tudott: lehet, hogy csak próba, lehet, hogy éles, lehet, hogy lesz, lehet, hogy nem lesz. De készüljünk fel, ne legyen felesleges holmi elől, ha ugrani kell.

Rövid idő múlva a folyosó végén, a konyhában sor állt a mosogató előtt. A nők mosogatni kezdték edényeiket, mert milyen már az, ha a bombának szennyes edények között kell felrobbannia. Tudjuk, úgysincs bomba sehol, mert aki igazán robbantani akar, az nem szól előre, de ha a bomba nem, akkor mit szólnak majd azok, akik bejárják az épületet…

(kép a femináról származik) 

Amikor megszólalt a hangszóró, már vidáman és megnyugodva soroltunk ki a kapun: az irodákban rend van, és ez a fontos.

“Lebénultam”

Hetek óta fáj a derekam. (Pontosítok, évek óta fáj a derekam, már az a furcsa, ha nem, de most “rázendített” még jobban, az egésznapos talponlét lehet az oka). 

HOlnap nem megyek dolgozni.  

Nem azért, mert nem akarok, hanem azért, mert nem tudok. “Beállt” a derekam. Erősen kétlem, hogy bejutnék:) 

Majd gyógyítgatom magam itthon, és valamelyik lányt felkérem egy kis masszírozásra:)

Nyugdíjjogosultságom…

Ma végre megkaptam a hatodik hónapban benyújtott kérvényemre a választ: a Nyugdíjfolyósító válasza alapján – elméletileg – az utolsó munkaviszonyban töltött napom: 2013. december 31:)

Ez nem az öregségi nyugdíj, ahhoz kellene még tízegynéhány év, ez a negyven éves munkaviszonyom utáni nyugdíjba menetel ideje.

 A fenti dátumot meggondolom még kétszer. Nagyon jó lenne, de erre az időre még a mostani hitelem sem fizetem vissza, a biztosítás 10 éve sem jár le, és így anyagilag hogyan tovább? A mostani híreket olvasgatva a nyugdíjam ijesztően kevés lesz talán.
Meglátjuk:)
Messze még 2013. 

Hajnal

Éjjel egy óra körül feküdtem le. Most hajnal négy óra van, egész éjjel nem aludtam. Telihold van. Ez mindig éberré tesz, ma éjjel is sikerült a Hold járását követnem, nemrég tűnt el, talán csak egy felhő mögött, de az is lehet, hogy ő már nyugovóra tért – miután engem végleg kivert az ágyból. Nem szép dolog, de többször is kint voltam rágyújtani, végül feladtam. Gondoltam, most már felkelek, hisz úgyis ébredni kellene korán, utazunk nagyikához. 

Szintén gondoltam, ha már felkelek, és jobb dolgom úgy sincs, vetek kártyát a mai napra, gyakorlom az egynapos elemzést. A pozíciók két-két órát foglalnak le, majd figyelek, hogy melyik laphoz mi történik. Ez a legnehezebb: a „semmi sem történik”-ben mi történik.

Egy biztos: hajnal négytől aktívan cselekszem a képességeimmel.

Ha már a kártya is azt mondja, akkor én most megyek angyali üzeneteket írni:))

Ez a legjobb időszak, úgy látszik:)) Úgyis el vagyok vele maradva…

Ismét születésnap – lesz

Holnap ünnepeljük Bella születésnapját, a ma, az előkészületek jegyében telt el. Nem mintha hatalmas cécót akartam volna – Bella anyukája viszont elviselte volna, de az eddigi korlátok korlátok maradtak most is – mégis sikerült majdnem éjfélig talpalni.

  1. voltunk piacon vásárolni. (Bella elindult, és lépegetett egyedül) Ezzel másfél óra ment el.
  2. mosogattam
  3. feltettem a mai ételt főni
  4. mosogattam
  5. eltettem a kovászos uborkát
  6. mosogattam
  7. megsütöttem a tortához a piskótát.
  8. mosogattam
  9. elkészítettem a málnahabot a tortához
  10. mosogattam
  11. elkészítettem a citromos varázst
  12. mosogattam
  13. feltettem előrelátóan a marhahúst egy kis előfőzésre holnapra. Na, itt kiszentségeltem a lelkem.  Ilyen ritka ronda húst már régen nem láttam, legalább egy órám elment azzal, hogy megpróbáltam a vastag inakat kivágni belőle, és a faggyús részeket eltávolítani.
  14. összegyúrtam a pogácsának valót, hogy holnap csak nyújtani, szaggatni és sütni kelljen.
  15. mosogattam
  16. feldíszítettem a tortát
  17. mosogattam.
  18. éjfélre kinyúltam. Fájt a lábam, a derekam, a hátam a sok állástól.

Éva pedig takarított, igyekezett szépen, alaposan rendet tenni a mellékhelységekben. Fiam vásárolt, Anna tanult: vagyis rajzolt, varrt, vizsgamunkát készített egész álló nap.

Ügynök2

ÜCC-s telefonomon egy ideig azt lehetett olvasni bekapcsolt állapotban, hogy elérhető ügyintéző. Aztán egy szép napon az ügyintéző ügynökké vált. Eddig, ha elhagytam az asztalomat, akkor az „eltávozás” gombot kellett megnyomni. Ma az szerepel helyette, hogy kivonás.

Az ügynök kivonja magát a forgalomból.

Munkahelyemnek, és munkámnak a világon semmi köze nincs semmilyen ügynöki tevékenységhez.

Kulturált akartam lenni, nem úgy, mint az előző bejegyzésem esetében, de ha rágondolok, felmegy a pumpa: ki volt az a marha, akinek ez az ötlet megszületett a fejében, és a másik marha, aki elfogadta, sőt talán még díjazta is az ötletet, és ráadásul be is vezette?

Az Ügynök

Durva, már megint harmadszor illesztem be ügynökké válásom történetét, és nem akarja közzétenni…

 

uff…

ezt talán hagyom…

ismét illesztettem, és az egy sor megmaradt, a többit megint csak nem vitte fel…

 

 

Címkefelhő