amit megkötsz az égben, azt megkötöd a földön is – másképpen: amint fent, úgy lent

Archive for the ‘kreativitás’ Category

Kishúsvét

Idén a nyuszi nem tojt semmit, senkinek, még az unokáknak sem:(

Igyekeztem legalább a megszokott hagyományaimat idén is hozni, így sütöttem kalácsot, bár jó ideje nem eszik a gyerekek. Kiskalács készült, jó lesz nekem a munkahelyre, kenyér helyett.

Szombaton hajnalig papírdíszeket gyártottam. Eredetileg szerettem volna egy csokor virágot is venni az asztalra, de az már nem fért bele a költségvetésbe, több dísz elkészítése pedig nem fért az én időmbe, így csak két-három tojásquillinget készítettem, egy-két virágot, és origami technikával három lótuszvirágot. Úgy terveztem, hogy több nyuszi és csibedíszt is készítek még, de a fene gondolta, hogy ennyi időt elvesz mindegyikből egynek a kivágása, apró kiegészítők ragasztgatása. Ők ott bujkálnak a falon, a tojás és virágmintákat az ágakra akasztottam – ebből is szerettem volna többet készíteni, de ennyi sikerült. Éva lány hozott haza egy virágzó faágat, az került a keskeny vázával együtt a széles vázába, és elé a lótuszvirágok.

Vasárnap délután azzal telt, hogy kiscipőket varrtam, Éva lánynak segítettem be, aki három garnitúra játékbabaruhára kapott megbízást, és kicsit elcsúszott az idővel, így a babacipőket bevállaltam, filcből készültek. Épp csak készen lettek, vasárnap este hétre szállította le a lány.

 

Aztán vasárnap éjjel pedig tojásokra rajzolgattam, ha már nem vettünk tojásfestéket, azért legyen kicsit hímes jellegük:)

Csendes húsvét volt, mindenkinek volt mit kipihennie az előző hétről…

Reklámok

Kibontakozás

Anna lányom átküldött egy linket, nézzem meg, és ájuljak el… a videón a srác biztos kézzel, elsőre, rajzolás nélkül vág ki metszeteket. 

Megnéztem, megcsodáltam, de nem ájultam el, sőt, tájékoztattam a lányt, hogy ezt ő is képes megcsinálni.
Válasz nem jött: vagy nem érdekelte, vagy nem hitte el.

Engem viszont érdekelt, képes lennék-e egy papírlapot úgy „kivágni”, hogy nem tudom előre a mintát, alakul, ahogy egyik forma és vonal jön a másik után.

Ma elővettem egy sima gépírópapírt, (fénymásolópapír), és a manikűrkészletem, abból a körömtisztítót, vagy mifenét, ezt nem szoktam használni, csak egy másikat. Most viszont úgy néztem, hogy alkalmas lesz ahhoz hasonló eszköznek, mint amit a fafaragók használnak, és elkezdtem gyilkolni vele a papírt. Szó szerint gyilkolni, mert a géppapír nem alkalmas arra, hogy életlen késszerűséggel, pengével vagdossák, a végén ott is szakadt, aminek a közelében sem jártam. Ennek ellenére jó játék volt, bár az ujjam kicsit szétlapult, ahogy erővel nyomtam a vágóeszközt, ami nem akart vágni.

Ez lett belőle.

Ezzel az eszközzel:

Az egész kísérletezés lényege a játék, hogy megmutassam Annának, hogy lehet egyből az anyagba vágni, faragni, és menet közben találni ki a mintát, csak bátorság kell hozzá. Arra kell még figyelni, hogy mikor pozitív, és mikor negatív a kivágás. (Tudom, lehetett volna az én kezdetleges mintám sűrűbb és csipkésebb hatású, de nem ebből a papírból, nem ezzel a szerszámmal, és nem az én kézügyességemmel). És kell persze a megfelelő szerszám, ami a lánynak van, és bátorság, önbizalom – ez is alakul lassan, ahogy a legutóbbi faliképét elnézem, íme:) 


Lassan egy éve már, hogy szerettem volna varrni egy olyan ajtódíszt, ami egész évben az ajtón lehet, és mindig az évszaknak megfelelő díszeket teszek rá. Láttam is egyet tavaly, nagyjából elképzeltem, hogyan oldanám meg, aztán nem lett belőle semmi. (Annak a házikónak a közepe lyukas volt). Most viszont találkoztam egy külföldi honlapon egy másik házikóval, és most, hogy itthon pihentetem a derekam, még időt is tudtam rabolni arra, hogy megvarrjam, egy kicsit másképp. A külföldi blogon kör alakú volt a házikó, és sok volt egymás mellett, akár gyerekek is használhatták egy kis falu felépítéséhez.  Én viszont úgy varrtam meg, hogy a munkahelyen az ajtóra kerül majd, és mindig más-más dísz lesz rajta, évszaktól és ünneptől függően. (Tudom, nem munkahelyre való…)

Az ajtódíszt a kolléganőim is reklamálták már, mert a mi irodánk kb. középen van a folyosón, így segítette a tájékozódást a karácsonyi ajtódísz, minket is könnyebben megtaláltak, csak az ajtódíszt kellett keresni. Azt azonban karácsony elmúltával leszedem, és most készült helyette másik. Télen lehet rátenni egy kis „havat”, hópelyhet, téli csillagot, tavasszal és nyáron virágokat, húsvétkor hímes tojásokat, ősszel őszi gyümölcsöt, tököt, stb. mindezt filigránból, szövetből varrva, vagy Anna faégetett kis alkotásait. Mindig megtalálható leszek, és nem kell lecserélni, csak télen az adventi ajtódíszre:)

 

Éva eközben megvarrt egy Totoró jelmezt:)

(Főzni és mosogatni bezzeg nem akar senki) 

Csendélet

Nem csak gyümölcsös, és virágos lehet, ahogy a lenti rajzok is mutatják.

Nekem attól csendélet, hogy csendet, nyugalmat, mozdulatlanságot árasztanak magukból. Ezért abban egyetértek Ancsával, hogy egy nagyon tarka gyümölcs- vagy virágkosár túl harsány – számomra legalábbis – ahhoz, hogy csendet sugározzon.

Ahogy elnéztem ezeket a képeket, az jutott eszembe, hogy a konyhában a túlnyomóan kék csempe mellett van még egy kis szabad falfelület, ami napsárgára van festve. A kezdete óta viszket a kezem, hogy össze kellene “firkálni” a falat valami hasonló képpel – de sajnos nem lehet:(

Ahol szobafestő és mázoló lakik, – aki kifestette és csempézte nekem a konyhát – ott a falhoz nyúlni életveszélyes és tilos…

Aztán ma megláttam a gyúrótáblát… annak a hátuljára is lehetne valamit alkotni:)))

Sapka

 Horgoltam – mint kiderült, ezt is tudok:)))

Éva waldorf babát varr, a baba hajához készült ez a sapkaforma, ebbe lehet majd belefűzni a baba haját.

Jó ez a betegállomány, sosem hittem volna, hogy lesz még olyan, hogy ilyenre is telik az időmből:) 

Kreatívan

Én tortát alkottam.

Nagylányom a kisebbik lányomnak fülbevalót. Magának is készített már, és nagyon tetszenek a sajátkészítésű ékszerei. Éva lányom is próbálkozott már vele, más stílusban. Sziszi ásványokat, Éva szöveteket használt fel, Anna pedig nemsokára fából szeretne ékszereket (is) készíteni.

(Kata sem marad ki, ő maga varrja a táskáit, most is arra készül)

Hajfonás is volt, a fonás neve: halszálka.

Zene is volt:) 

Én éjjel még rajzoltam is.

Maga a rajz megint nem sikerült annyira, de talán az összhatás kifejezi azt, amit szerettem volna. Szénnel rajzoltam, immáron másodszor mertem megfogni – a „jóisten” is fekete lett tőle, nem csak én – sötét és csupa árnyék a kép, mert tél van, amikor nincs fény, legfeljebb lámpafény az ebédlőben, és egy kevés a konyhaablakon átszűrődve. A narancs (minden politikai célzás nélkül) viszont pasztellkrétával készült, mint egyedüli szín, napfénypótló folt az asztalon. (Egy kicsit csámpás tálban.)

Szomorú vagyok egy kicsit, mert az asztrológus nem igazán támogatta abbéli vágyaimat, hogy van/lesz egy kis tehetségem a rajzhoz, sokkal inkább arrafelé terelgetett volna, hogy több időm lesz majd szellemi dolgokkal foglalkozni. Kár.

Kreativitás

Egyik farag, másik varr…

A nadrág. Viki varrta. Időnként megtalálható a Meskán (most éppen nem).  

És a nadrág viselője: Bella

A harmadik: fiam megtanult ukulelén játszani tanár nélkül. Ma “meglestem”, vagyis füleltem. Szólt a zene halkan a számítógépen, és a fiam kisérte az énekest. Végigjátszott így egy számot, hogy pont azt játszotta, ami a számítógépen szólt, betartva a szüneteket, ütemeket, gyorsított, lassított. Talán egyszer esett ki az ütemből, de vissza tudott kapcsolódni.  (A képen nem a fiam van, de az arányok – zenész és hangszere – azonosak) 

Kreativitás van a két nagyobb gyerekben is, de az ő életükbe már nemigen fér bele az alkotás, mert dolgozó, (küszködő) felnőttekké váltak.

És vagyok én, aki próbálkozik, mint kiskutya az ugatással, – de ugyanolyan cipőben jár, mint a két nagylánya – és nem megy önmagával semmire.   

Frissítés

Kiraktam néhány új linket, és blogcímet, és töröltem egy-két régit, ami már nem is élt, vagy soha többet nem kattintottam rá. 

Kiraktam többek között Anna új blogját is, a faragósat. Legújabb alkotása egy óra, és egy szkarabeusz minta. 

Az óra nagyon tetszik. Egy ovális szelet a fából, aminek annyira szép önmagában a mintázata, hogy vétek lett volna eltakarni égetéssel, vagy faragással.  Egyszerű, és mégis mutatós. A fa világos, szinte fehér, a képen nemigen jön ki, mert villanyfénynél, és mobillal fotóztam.  

Címkefelhő