amit megkötsz az égben, azt megkötöd a földön is – másképpen: amint fent, úgy lent

A nagy hír az, hogy nincs hír…

A héten már mentem dolgozni, de jól még nem vagyok. Nem csak a derekammal és a lábammal van baj, hanem a lelkivilágommal is. Értem én, hogy az orvosok szerint ezzel – mármint a dupla gerincferdülésemmel – kell együtt élnem, de valahogy nem sikerül elfogadni, hogy ez fájdalommal is jár, hogy rendszeresen lezsibbad a lábam, és hogy ezen nem lehet már segíteni. Kaptam a barátnőmtől tisztességes masszázst, néhány tornagyakorlatot, de ami évekkel ezelőtt elindult, hogy nem szeretek tükörbe nézni, az most is fennáll. A reumatológus írt ki derékszorítót, és azt mondta, ezt már mindig hordani kellene. Teljesen vicces, mert már egy hét után kiment a formájából, hisz az úszógumijaimon visszapöndörödik, és semmit sem tart a gerincemen. Ezt ruhán felül hordani képtelenség. Alatta még inkább. Teljesen torznak érzem magam.

Itthon voltam majd’ két hónapig, és nem volt lelkierőm rajzolni, vagy bármi más kreatív dologgal foglalkozni. Tegnap és ma viszont már muszáj volt színeket látni, és rajzolgattam, próbálgattam a pasztellkrétámat, kevés sikerrel. Nézegetem a blogokat, találtam egyet, amit egy 60-70 év körüli hölgy vezet, három-négy éve kezdett el rajzolgatni, – szintén pasztellel – és csak ámulok, hogy mit tudott már az első lépéseknél. Jó lenne, ha ismernék valakit a közelemben, aki szintén rajzolgat, és együtt próbálgatnánk apró fogásokat, valakit, akit meg lehetne kérdezni: te hogy csinálod? Ezt hogy kell? Na, ilyen embert nem ismerek…

Eszembe jutott, hogy két pasztell készletem van, egyik lágy, a másik kemény kréta. A keményet nem használtam eddig, mert nem lehet olyan jól keverni a keménysége miatt a színeket, de rajzolni sem nagyon, mert szögletes rúd, aminek nincs hegye, hogy időnként vékony vonalat lehetne húzni vele. Olyan, mint az iskolai táblakréta. (A lágy is ilyen, csak nem szögletes.) Eddig sajnáltam eltörni őket, mert mi lesz, ha úgy sem tudom használni, és csak tönkreteszem. A lágy krétát meg sajnáltam is volna, mindig ott a félelem bennem: nem lehet csak úgy próbálgatni, mert gyorsan elfogy, és nem lesz pénzem másikra.
Mivel a keményebbet úgysem használtam, a napokban vettem a bátorságot, és törtem le belőlük egy kis darabot, amit el lehet fektetni a lapon, és úgy dolgozni vele. Egy kicsit próbálgattam, hogy mit tud,- illetve mit tudok én – végül papírra vetettem egy virágcsokrot.

A próbák: színek és vonalak:

A lágy krétával ezt rajzoltam:

 

A kemény krétával pedig a próba után ezt:

 

A képen a színek nem jók, mert tisztességes fényképezőgépem sincs, a sárga túl sárga a képen, ennyit nem is vittem fel a papírra, a vörös viszont ilyen vörös. Nagy buli volt a krétadarabot a saját tengelye körül megforgatni, és lám, szírmok és virágok lettek belőle:)

Ahogy most elnézem a színpróbát, pont úgy néz ki, mint a gerincem… elcsúszott csigolyák közé préselt fájdalom, ami kitörni szeretne:( 

Advertisements

Hozzászólások: "Hírek – rólam – és rajzgyakorlat" (5)

  1. Jobbulást! A munkáid tetszenek, még ha Te nem is érzed jónak őket, de általában a saját alkotásaival mindenki így van. Nem tudom sértésnek veszed e, de el tudnám képzelni a rajzaidat, mesekönyvek lapjain, mint illusztrációkat. Ha Te nem is gondolod úgy, én valami békességet, szépséget látok, érzek belőlük.

  2. Köszi:)
    Nem vettem sértésnek amit írtál, sőt inkább dicséretnek, hisz a rajzok alapján magunkat mutatjuk meg, így ez nem csak a rajzaimra vonatkozik, hanem rám is:)
    Valószínűleg ez állna hozzám közelebb, így bármilyen technikát is tanulnék meg, a legbonyolultabbal is csak egyszerűbb rajzokat készítenék, és tetszik az ötlet, hogy mesekönyvekhez illusztrációt:).
    Számomra végtelenül fontos a harmónia, talán azért sugározzák ezt a rajzok… Meg kellene találnom a saját stílusomat, hogy bátrabban merjek rajzolni, de ez nálam olyan, mint a tyúk és a tojás: technikát tanul az ember először vagy stílust?
    :))

  3. Azt rajzold amit szeretnél, mert az a stílusod. 🙂

  4. Drága Évi,

    sovány vigasz, de én itt vagyok, én szívesen ülök le veled rajzolgatni, nem ígérem hogy tudok segíteni, de legalább ketten ülünk és ha más nem jókat nevetünk :O)

    puszi, Edina

  5. Edina, ez egyáltalán nem sovány vígasz, hanem nagyon nagy dolog számomra, és jóóóóó:)))
    az is, ha csak nevetünk, és az is, ha rajzolunk, és valamire sikerül jobban rálátnom:)))

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Címkefelhő

%d blogger ezt kedveli: