amit megkötsz az égben, azt megkötöd a földön is – másképpen: amint fent, úgy lent

Archive for the ‘ünnepek’ Category

Kishúsvét

Idén a nyuszi nem tojt semmit, senkinek, még az unokáknak sem:(

Igyekeztem legalább a megszokott hagyományaimat idén is hozni, így sütöttem kalácsot, bár jó ideje nem eszik a gyerekek. Kiskalács készült, jó lesz nekem a munkahelyre, kenyér helyett.

Szombaton hajnalig papírdíszeket gyártottam. Eredetileg szerettem volna egy csokor virágot is venni az asztalra, de az már nem fért bele a költségvetésbe, több dísz elkészítése pedig nem fért az én időmbe, így csak két-három tojásquillinget készítettem, egy-két virágot, és origami technikával három lótuszvirágot. Úgy terveztem, hogy több nyuszi és csibedíszt is készítek még, de a fene gondolta, hogy ennyi időt elvesz mindegyikből egynek a kivágása, apró kiegészítők ragasztgatása. Ők ott bujkálnak a falon, a tojás és virágmintákat az ágakra akasztottam – ebből is szerettem volna többet készíteni, de ennyi sikerült. Éva lány hozott haza egy virágzó faágat, az került a keskeny vázával együtt a széles vázába, és elé a lótuszvirágok.

Vasárnap délután azzal telt, hogy kiscipőket varrtam, Éva lánynak segítettem be, aki három garnitúra játékbabaruhára kapott megbízást, és kicsit elcsúszott az idővel, így a babacipőket bevállaltam, filcből készültek. Épp csak készen lettek, vasárnap este hétre szállította le a lány.

 

Aztán vasárnap éjjel pedig tojásokra rajzolgattam, ha már nem vettünk tojásfestéket, azért legyen kicsit hímes jellegük:)

Csendes húsvét volt, mindenkinek volt mit kipihennie az előző hétről…

Tavasz van

Íme ékes bizonyítéka a címben írt állításnak:)

Bátyámtól kaptam születésnapra. Már az is ritka dolog, hogy februárban virág érkezik a házhoz, de hogy ráadásul még tulipán is… kitört a tavasz a lakásban:)

Volt nekem születésnapom:)…

Lelkierőm az nem, ezért nem csináltam kivételesen nagy faxnit a tortából, pedig volt tervem. Kata lányom ki akart fogni rajtam, és rózsa ízű tortát javasolt. Én pedig első körben komolyan vettem, de nem szeretem annyira a rózsát, hogy olyan ízt egyek. Köztes megoldásként rózsa formájúra gondoltam, sok-sok fejtörés után rá is jöttem, hogy hogyan lehetne igazából rózsaformát készíteni, aztán meggondoltam magam. Azon kívül, hogy rózsának nézne ki a torta, semmit sem lehetne kezdeni a tetejével, még ha a gyertyát bele is tudom szúrni. Így aztán maradt a hagyományos citromos torta, már ahhoz sem volt nagy türelmem, hogy komolyabb díszítést adjak neki, ezért citromkarikákból formáztam virágot a tetejére.

Kaptam ajándékba Annától saját készítésű medált, Szilvitől saját készítésű fülbevalót, és a családtól egy farmert, mert a régi már szétmenőben volt. A farmerhez pedig egy kockás hosszú blúzt is, amit közösen vettünk meg, ebbe én is beleszálltam, mert nem lett volna szívem otthagyni az üzletben:)

 

Kreatívan

Én tortát alkottam.

Nagylányom a kisebbik lányomnak fülbevalót. Magának is készített már, és nagyon tetszenek a sajátkészítésű ékszerei. Éva lányom is próbálkozott már vele, más stílusban. Sziszi ásványokat, Éva szöveteket használt fel, Anna pedig nemsokára fából szeretne ékszereket (is) készíteni.

(Kata sem marad ki, ő maga varrja a táskáit, most is arra készül)

Hajfonás is volt, a fonás neve: halszálka.

Zene is volt:) 

Én éjjel még rajzoltam is.

Maga a rajz megint nem sikerült annyira, de talán az összhatás kifejezi azt, amit szerettem volna. Szénnel rajzoltam, immáron másodszor mertem megfogni – a „jóisten” is fekete lett tőle, nem csak én – sötét és csupa árnyék a kép, mert tél van, amikor nincs fény, legfeljebb lámpafény az ebédlőben, és egy kevés a konyhaablakon átszűrődve. A narancs (minden politikai célzás nélkül) viszont pasztellkrétával készült, mint egyedüli szín, napfénypótló folt az asztalon. (Egy kicsit csámpás tálban.)

Szomorú vagyok egy kicsit, mert az asztrológus nem igazán támogatta abbéli vágyaimat, hogy van/lesz egy kis tehetségem a rajzhoz, sokkal inkább arrafelé terelgetett volna, hogy több időm lesz majd szellemi dolgokkal foglalkozni. Kár.

Születésnap

Egyszerre három. Ez három tortát jelent, mert nincs kivétel, nincs megalkuvás és kompromisszum, az ikrek nem azért ikrek, hogy egy tortával két gyereket tudjak le. Tehát az ikreknek két torta, és Picurnak is, mert neki pedig 30.-án van a születésnapja.

Ancsa gesztenyetortát kért.

Imrus fodormentásat. (ő kénytelen volt velem együtt megalkudni, mert fodormentásat kért, de borsmentásat kapott. Így is feladta a leckét.)

Krisztián megelégedett szerényen csokoládés tortával. (Pedig az nekem nem is olyan egyszerű.)

A három kérésből Ancsa kérését volt a legegyszerűbb teljesíteni, bár nála sem a megszokott receptet alkalmaztam. Ahogy keresgéltem mentás és csokis recept után, a gesztenyésnek is más elkészítési módja fogalmazódott meg bennem.

A csokoládéshoz olyan receptet kerestem, ami nem túl édes, viszonylag könnyű, krémes, habos.

A mentástól sokkot kaptam, bár igyekeztem fiamnak nem mutatni, mert azt hitte, most aztán feladta a leckét, és ezt már biztosan nem tudom teljesíteni.

Végül mind a három krémnek az alapja, fontos összetevője a tejszínhab lett, a csokishoz és a mentáshoz maszkarpónét használtam. A gesztenyéhez csak hozzá kellett keverni a felvert habot, a csokishoz a maszkarpónét olvasztott keserűcsokoládéval és habbal kevertem össze, a mentáshoz a maszkarpónét valníliapudinggal és habbal kevertem össze. A mentás úgy készült, hogy egy kevés tejben néhány órán keresztül mentateát áztattam, ezt hozzáöntöttem a puding tejéhez, ezen kívül volt még elrejtett mentás cukrom is, amit a puding főzésekor a tejhez tettem, és egy csöpp citromlével is ízesítettem a krémet, hogy citromos-mentás legyen.

Ancsa tortájához gesztenyéből formáztam díszt a tetejére, amit olvasztott csokoládéba mártottam, Krisztián tortájához olvasztott csokiból öntöttem kávészemformákat, és absztrakt mintákat sütőpapírra, Imrus tortáját lyme-al díszítettem, és volt még egy kis zöld marcipán masszám, abból „gyöngyöket” formáztam.

Volt hozzá nagy segítségem: még karácsony előtt vettem egy „Ajándéközön” kupont, aminek a felhasználásával féláron tudtam venni egy csokifondue készítő szettet. Ebben olvasztottam és mártottam a csokidíszeket, kaptam hozzá egy-két csokiöntőformát is, abban készültek a kávészemek. Imádom:) Sokkal könnyebb volt vele csokoládét olvasztani, és melegen tartani, mint gőz fölött dolgozni. Az első próbálkozásunkkor bon-bont készítettünk, – mert valamikor, lassan egy éve, vettem bon-bonkészítő szilikonformát is, azt is karácsony előtt használtuk először – most a tortához is nagy segítség volt.

Mindehhez a jó hangulat is társult, jó nap volt.

Az utolsó nap az évből

Nyugisan telt. Rend volt, azzal nem volt dolgunk, így én főztem a mai ebédet, Ancsa már tegnap bekeverte a fasírtot, ma csak sütni kellett, és pogácsát készített. A pogácsába tettünk krumplit is, saját ötlet, hogy nem kell azt előre megfőzni, törni, hűteni, hanem nagyon finom lesz – és puha – akkor is, ha a tésztába nyersen reszelünk bele egy kis krumplit. Idő- és munkatakarékos.

 A napokban találkoztam bent a munkahelyen egy receptgyűjteménnyel, amiben sajtgolyó volt leírva. Csütörtökön, hogy a Lidl-ben voltunk Ancsával, vettünk sajtot, úgy gondoltam, ezt ki kell próbálni. Itthon rákerestem a neten, és több variációt is találtam, elolvastam, aztán ma nekiálltam saját főből elkészíteni, egy-két variációt összevonva. Fűszeres krumplit készítettem mellé.

(Időnként, ha kérdezik a gyerekek, hogy mit főzök, szokott az a válaszom lenni, hogy „nem tudom”. Mert tényleg nem tudom a főzés kezdetekor, hogy hogyan fogom a recepteket összevonni, és összevonom-e egyáltalán. Amikor elkezdem, talán még mindig habozok, még mindig nincs döntés, és aztán menetközben alakul valahogy.)

 Tálaláskor el voltam ragadtatva az asztaltól, fotó azért nem készült, mert akkor még tele volt képekkel a mobilom, azt törölni kellett, és inkább az ebédet részesítettem előnyben. Imádtam a tálaló edényeimet, amiket karácsonyra kaptam. Végre lehet szépen teríteni, és mindennek megvan a megfelelő tálja, edénye, még a süteményeknek is.

Még karácsony előtt látogatóban voltam Borókánál, (Natival is találkoztam) aki egy almás édességgel megkínált. Nem rajongom az almáért, de ez nagyon finom volt. Mivel elfelejtettem a receptet időben elkérni, és aztán folyamatosan elfelejtettem elkérni, ennek is a neten néztem utána, és kiderült, hogy almás gubát ettem. Ma pedig elkészítettem. Sikerült, finom lett, és aminek örülök, hogy nem túl édes, mert mostanában a gyerekek nemigen eszik az édességet. Én annál inkább, de ez így, ahogy kész lett, szerintem pont jó lett mindannyiunknak.  Ők nem ettek még belőle, de remélem, hogy meg fogják kóstolni, mert időnként jobb lehet, jobban eshet, mint a mákos.   

Amikor elindultak a kölkök szilveszterezni, nekiálltam a szokásos éjféli főzésnek, jobb azt ilyenkor megejteni, mint elsején kómás állapotban. Beteg gyomornak való húslevest, és az elmaradhatatlan lencsefőzeléket készítettem. Még délután összeállítottam egy aprósüteményt, gesztenyés linzertésztát, azt is kisütöttem este. A gesztenye nem töltelék lett, hanem a vajjal és a liszttel összegyúrtam, kicsi kifliket készítettem belőle, – de már csak a tészta feléből, a másik fele ment a fagyasztóba – és amikor kész lett, porcukorba hempergettem.

És már közeledett is éjfél…

Jajjnekem!! :)))

Ö…. Izé… Többszörösen is:)))

 Eredetileg csak annyit akartam a fenti cím alá megjegyezni, hogy Ancsa megkóstolta a házi cérnametéltet:)))

 1.)Az úgy volt, hogy jött Picur testvére és annak barátnője látogatóba, és valahogyan ottragadtak ebédre is. A leveshez főzött cérnametélt elfogyott, üzletek zárva, nem volt mit tenni, gyúrtam, nyújtottam, vágtam, kifőztem. Ancsa pedig megbírta enni.
Néhány évvel ezelőtt lefintorogták ikertesójával együtt, hogy a közérti jobb.

Ancsa ma megjegyezte, hogy nem akarok-e máskor is ilyet csinálni…

 2.)Rendet tettem a szekrényem aljában, és, ha már vettem mindenféle nylontasak tárolót, ideje volt belepakolni a varrásra szánt anyagokat, „kinőtt” ruhákat. Közben nagyszatyorban találtam kisszatyrot, amiben találtam egy tábla Milka csokoládét. Tűnődve néztem, mikor, és honnan kerülhetett oda. Aztán felderengett, hogy tavaly talán elszámoltam magam, és sikerült mikulásra egy tábla csokival többet vennem, mint ahányan vannak a kölkök. Akkor úgy döntöttem, hogy a fölös tábla csokit ezek szerint nekem hozta a Mikulás. Most tétovázva kóstolgatom: jó-e még:))) (lassan el is fogy, azt hiszem, bátran megállapíthatom, hogy ehető)
Egy másik tasakban pedig szőlőcukrot találtam, nyáron táraztam be, hogy legyen, ha édesség ehetnékem támad. Ha már eddig bírta, böcsületesen kitettem egy bon-bontartóban az ebédlőasztalra, közprédának:))

 3.) Beléptem a blogomra, rögtön a statisztikákkal indít, és teljes megdöbbenéssel tapogatóztam a szemüvegem után, ami rajtam volt: december 26-án az átlag 40 látogató helyett 400-an tévedtek a blogomra. Legtöbben az országblamázst olvasták tegnap is, és ma is.

4.) Ancsa meglátta a Lidl csütörtökön kezdődő akcióit… Én nem akarom látni…

Címkefelhő

Követem

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.