Egyik farag, másik varr…
A nadrág. Viki varrta. Időnként megtalálható a Meskán (most éppen nem).
És a nadrág viselője: Bella
A harmadik: fiam megtanult ukulelén játszani tanár nélkül. Ma “meglestem”, vagyis füleltem. Szólt a zene halkan a számítógépen, és a fiam kisérte az énekest. Végigjátszott így egy számot, hogy pont azt játszotta, ami a számítógépen szólt, betartva a szüneteket, ütemeket, gyorsított, lassított. Talán egyszer esett ki az ütemből, de vissza tudott kapcsolódni. (A képen nem a fiam van, de az arányok – zenész és hangszere – azonosak)
Kreativitás van a két nagyobb gyerekben is, de az ő életükbe már nemigen fér bele az alkotás, mert dolgozó, (küszködő) felnőttekké váltak.
És vagyok én, aki próbálkozik, mint kiskutya az ugatással, – de ugyanolyan cipőben jár, mint a két nagylánya – és nem megy önmagával semmire.
